pá"LINK"a-"ÜGYEK"

Érdekes pálinkák, különlegességek, ilyent még nem kóstoltam, de hallottam róluk, sajnos!

Tőlem erősen, úgy 55-60 alkohol %-ra balra áll, szélsőségesen balra, az a pálinkás-elmélet, miszerint az „otthon-főzés” liberalizálása további teret enged az alkoholizmusnak, tehát itt komoly népegészségügyi katasztrófa előtt állunk. Fogunk állni, mondják! Nem vagyok jobbos, de ez lehetetlen, lehetetlen azért, mert már rég ott vagyunk, ott állunk, némely társadalmi rétegekben az agysejtek rombolása pártsemleges módon hatékony, az egészségpolitika meg tehetetlen. Mondom, most itt tartunk, tehát a balos megközelítés, szélsőséges, és igen erős csúsztatás, nem igaz!

Most, így a kampányban is jól tudjuk, hogy virágzik a zugfőzés, sok a rossz minőségű pálinka, és szélsőségesen sok a hivatalosan, bérfőzésben, kereskedelmi főzésben termelt, több mint 15 millió liter (50 %-os) pálinka! Nos, hát, most is „itt az idő”, iszunk rendületlenül, ellenőrizetlenül!

Akkor tehát, kit, és miről akar meggyőzni a baloldali párt?

Tudom, azt mondják hogy ennek az alkoholgőzös szakmai, valamint zűrös népegészségügyi helyzetnek az a megoldása, ha 10 liter mennyiségig, adómentesen engedélyeznék -ellenőrzés mellett- a pálinkafőzést. No, ez szakmailag, hatóságilag, stb., nehezen értelmezhető, már az, hogy ez mit old meg? Mert a lefőzött 10 liter adómentes „minőségi” pálinka is a feketepiacon fog megjelenni, kedvező haszonnal, továbbá mindezen említett kedvezmény sem gátolja mindazokat, akik eddig is zugfőzési területen működtek, sebaj, működnek majd tovább, aztán meg a bérfőzdék „bérpálinkái” is jelentős mértékben küzdenek a feketepiacon, mint eddig is, az előzőekben említett „szakmai befektetőkkel”. Akkor most balról kérdezem, mi is változott, változik? Semmi! Hát ez így nem balos pálinkázás, ez balul sikerült próbálkozás az alkoholizmus erősítésére, a népegészségügyi helyzet további gyengítésére!

De...nézzük a „jobbos” minőségi pálinkát. A jobbos minőségi pálinka úgy készül, hogy 10 literig, talán, ellenőrzött módon, mód lesz „otthoni” technikával, technológiával pálinkát kavarintani, szerkeszteni, varázsolni. Hát ez az álláspont tőlem, úgy szésőjobbra, 70-75 alkohol %-ra van, ami már tömény, csípős, zavaros, mint egy "jó" zugpálinka!  De mint tudjuk, ez esetben sem így vagyunk szocializálódva, tehát őrült tempóval beindulnak a szeszes reflexek, a 10 liter megint nem lesz elegendő mennyiség, így a további feketepiaci igényeket zugfőzéssel kell kiegészíteni, küszöbérték körüli, vagy az alatti minőségi szinten, maximális kapacitással. És mindez kiegészül majd a bérfőzdékből kikerült erősen változó minőségű párlatokkal. Most akkor hol is tartunk ezzel a „jobbos” pálinkás üggyel? Lári-fári! Mi fog változni? A változás csak annyi, hogy a szakmailag és minden más szempontból, a jobbról jött nagy populista ígéret, balul sűl el, és hát balosra sikeredett! Lári-fári! Ez nem jó a szavazatszerzésen túl, sem a pálinkának, sem a szakmának, főként nem a pártatlan fogyasztónak!

Akkor most van balos, vagy jobbos pálinka? Azt gondolom nincs, ez az eset az, amikor a két politikai oldal javaslata azonos módon fedi egymást, azonos módon rossz, már ami a hatását illeti. Ez politikai értelemben persze példa nélküli, mert végre egyetértés van valamiben a pártok között, de én erre azért büszke nem lennék! Példa nélküli azért is, mert szakmailag, népegészségügyi szempontból  semmi sem változot, mindkét oldali - MSZP, FIDESZ - javasolt ötlet féloldalas, és továbbra is káros!

Hát itt tartunk ma a választások előestéjén, és még mindig nem tudjuk, mit is kezdjünk pálinka ügyben.

De tudja egyáltalán valaki?

Tisztelem azokat a honfitársaimat, akik értéket látnak a jó pálinkában, a pálinka szakma iránt érdeklődnek, értékelik a pálinkához értő szakemberek  munkáját, érdeklődnek a főzési-fogyasztási kultura iránt, a pálinka szeretetüket megjelenítik szóban, írásban, baráti társaságban, vagy bárhol. Ez jó, mert a pálinka népszerű, a jó pálinka érték, arról ilyen-olyan módon megszólalni, akár értelmes módon vitatkozni érdemes, ez ilyen módon nem káros, sőt ez kell!

Sajnos ennek a „pálinkás” magatartás formának létezik az ellenkezője is, amiről nehéz higgadtan, a bántás szándéka nélkül szólni, mert azok az emberek, akik a szakma ismerete nélkül, hihetetlen innovatív bátorsággal, szilárd ál-szakmai meggyőződésből, pálinkát főznek ellenőrizetlenül, az már baj, és helytelen. Tudom, Ők azt mondják, hogy ha lehet otthon lekvárt főzni, vagy kenyeret sütni, akkor pálinkát is, miért ne. Röviden azt is mondhatnám, mert ez egy szakma, amit tanulni kell, ismerni kell.

Hosszabban, tudni kell valamit a gyümölcsfeldolgozás igen fontos alapjairól, az erjesztés bio-kémiájáról, a lepárlás-elmélet fizikájáról, kémiájáról, a kész pálinka pihentetésének, érlelésének fizikájáról, kémiájáról, ismerni kell a toxikus anyagok keletkezésének módját, stb. Ennyi!

És hát az is tény, hogy az „otthon-főzők” nagyon érzékeny emberek, leírhatatlan indulatok dúlnak bennük, amikor a tevékenységüket szakmai alapon firtatni meri bárki. Nem kellene, sőt én személy szerint, ha nem veszik tolakodásnak, szakmai baráti jobbot is nyújtanék nekik, miközben Szent Miklós támogatását kérném. Lehetne miről társalogni, meg lehetne vitatni a pálinkafőző berendezés technikai felépítését, az elő-utópárlatok elvételének módját, mennyiségét. Ezt azért jelzem, mert azt olvasom ki az írásaikból, hogy a pálinkájuk „körömlakk-lemosó” illatú, savanykás, csípős, cefreszagú, időnként opálos. Hát igen, mindezen alkotók jelenléte – ne cifrázzuk – pálinkahiba, főzési, finomítási hibák sora! Aztán ha nagyon nem sikerül valami, akkor még hidrogéncianid, metanol is lesz a pálinkába (mérgező!), attól meg egy bizonyos határ felett, a Szent Miklós mentse őket.

Tudom, nehéz elfogadtatni, hogy a pálinkafőzés sem foci, ehhez sem érthet mindenki, nem is baj, de ne bántsák a pálinkát, Ő sem bántja Önöket, bár ha rosszul, szakmaiatlanul viszonyulnak hozzá, rossz lesz!

Még alig-alig sikerült kihevernem azt a sokkot, melyet az otthoni pálinkafőzés bevezetésének réme okozott, íme itt az újabb sokk. Az alábbi hír érkezett, idézem...

„A sajtótájékoztatón szintén részt vevő Gőgös Zoltán földművelésügyi államtitkár rámutatott:...egy törvénymódosítási törekvés szerint a jövőben - kizárólag az ellenőrzött főzdékben - 10 literig adómentesen is elő lehetne állíttatni pálinkát.”

Szóval, Bernard egyszer régen azt találta mondani, hogy az „A kísérletező, aki nem tudja, mit keres-nem érti meg, amit talál.”  Ennek szellemében, így a választások hajnalán politikusaink „beindulnak”, és kezdenek kísérletezni, majd lázasan keresgélni, mert ők tudják, a szavazatot, a szavazatokat kell keresni, találni, és ha megtalálják, azt értik is! Ennek érdekében, sajnos, különböző fajsúlyú ügyekbe, pálinkaügyekbe keverednek, majd a végén, amit ez ügyben találnak, majd nem értik! Nem értik, hogy amit találtak pálinkaügyben az nem jó, az zavaros, és káros mint a frissen főzött zugpálinka, illetve ez esetben talán egyvalamire nagyon jó, a feketegazdaság megtámogatására. Persze, ez így bonyolult, de ha átgondolom, hogy egyszer csak jön a bérfőzdékben főzetett, nem mindig jó minőségű, 10 literig adómentes pálinka, kiegészülve a 10 liter feletti, szintén nem túl jó minőségű, de kedvező adózású pálinkával, és hogy a portfólió teljes legyen, érkezik az otthon főzött, rettenetes minőségű zugpálinka, ami aztán elindul bódító útjára, és majdan a bögrecsárdákban, a kocsmákban, és az egyéb értékesítési csatornákban landol, értékesül, rettenetes „versenyképes” áron. Mondhatnánk, nem baj, az a dolga!

De baj, mert ezen pálinkák után csak részben, vagy egyáltalán nem fizették meg a jövedéki adót, nincs ÁFA, és legálisan nem jelennek meg az egyéb fizetendő járulékok sem. Tehát a politikus tudta, hogy amit keresett, a szavazatot, azt megtalálta, de amit ezentúl talált, nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az nem korrekt a pálinkával, a szakmával szemben, és inkorrekt a társadalom egy jelentős részével szemben. Mert azt is tudjuk, hogy ma Magyarországon kevesen fizetnek sok adót, és járulékot, ők érthetően rosszul érzik magukat, sokan pedig nem fizetnek semmit, és még jól is vannak! Így közös a közteher?

Ezek után, kérdem én, T.„pálinkás” politikusok, Önök hogy vannak?

A mai Jam-ben a „otthoni-pálinkafőzés” kapcsán, pálinkaszakértőként megszólalt J.József, aki logikusan, okosan vezette le az „otthoni-főzés” problematikáját. A beszélgetés többé-kevésbé kerek volt, tisztán érzékelhetővé váltak azon anomáliák, amelyek miatt ez a fajta populáris ígéret, pontosabban annak gyakorlati beváltása, nem használ a hungarikumnak, nem javulhat az eddigi szokványos rossz minőség, nem szolgálja a feketegazdaság szürkítését, sőt ismerve a „magyaros” mentalitást, továbbra is menni fog az illegális vacakolás, pálinkafőzés címén, járulék és egyéb költség megfizetése nélkül!

Tehát J. József ezen helyzetértékelése rendben volt, az korrektnek tekinthető, de azért némi észrevételem mégiscsak van, ami nem kisebbíti az előzőekben említett pozitívumokat.

Nos, ami évek óta visszatérő, felkiáltó jeles kérdés bennem, a szakértői titulus használata. Hogy lehet egy jó tollú újságíróból, színvonalas könyvet író, pálinkaházzal rendelkező, viszont szakmailag erősen elfogult pálinkás havilapot készítő emberből pálinkaszakértő? SEHOGYAN SEM! Ha valaki a pálinka körül mozog, az attól még szakmai értelemben nem lesz szakértő, nem lehet szakértő! Ez az ügy azért sokkal bonyolultabb! Ugyanis az igazi szakértő tanulta, megtanulta a gyümölcsfeldolgozás, erjesztés, a lepárlás, a párlatok utógondozásának elméleti alapjait, így nagyjából ismerni fogja a különböző fázisokban lejátszódó fizikai-biokémiai-kémiai összefüggéseket, de ekkor még mindig nem lesz szakértő! Mindehhez kell jó néhány év tényleges főzési gyakorlat, ahol mód van összehozni az elméleti lehetőségeket a gyakorlati kivitelezhetőséggel, ahol aztán minden eldől. Itt lehet kialakítani az illatok és ízek szerkezetét, itt lehet ismerkedni a párlatrészek alkotóival, azok minőségre gyakorolt jó, vagy rossz hatásával, és persze itt lehet hibázni is, mégpedig nem is kicsit! Tehát így már talán látható, érzékelhető, hogy ez a folyamat igen bonyolult, de csak ennek révén lehet valaki szakértő! Ha ez nem így zajlik, akkor csak kinevezett, önjelölt szakértőkkel állunk szemben, akik nem azok mint aminek láttatják magukat, ugyanakkor ez a szerepkör tetszik neki! Talán helyesebb lenne ilyenkor a „pálinka értő”, "pálinkabarát" kifejezést használni, ugyanis ha hasonló jó szándékkal nyilatkozik meg, ekkor is tud használni az ügynek, és ez a lényeg. A szakértői titulust pedig, hagyjuk meg a pálinkásoknak, a hozzátartozó felelősséggel együtt. Ezt azért is mondom, mert ma már megszámlálhatatlan szakértő létezik, akik egyre csak szaporodnak, hígítva ezzel a szakmát, a színvonalat, ők felelősséget nem vállalnak, nem is vállalhatnak, így  a szakértésük szakszerűtlen, hiteltelen.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, ami még kimaradt a Jam-ből, az nem más, mint a ma is legálisan működő sok-sok szeszfőzde, alacsony színvonalú szakmai tevékenységének az említése, a főzött, gyenge minőségű pálinkák millió literekben mérhető mennyisége. Hát ez sem biztató, mi több sajnálatos, némiképp jelzik a fogyasztói közízlés helyzetét, a pálinkafőzők termelési kultúrájának egy helyben topogását, olykor a szakmai felelőtlenséget, mindezt 

a tradíciókra hivatkozva. Pedig ezek ellenőrzött módon működő üzemek!!

Hát ide is kellenének igazi pálinkaszakértők, szakértő pálinkások, a „pálinka értők”, az önjelölt, a kinevezett szakértők sokasága helyett!

Hallom, olvasom, tavaszra, a választásokat követően az „otthon-főző” pálinkásokra is ráköszönt a tavasz. Vízióm az, hogy az otthon kifejlesztett huncut lepárlási technikával, évek óta gyakorolt illegális, „betyáros” technológiával, betyár rossz végeredménnyel, beindul a szezon, a véget nem érő pá-(link)-a főzési szezon!

A huncut technikát, -mondjuk- két összefordított főzőbogrács adja, réz, vagy szénacél kivitelben, stabil agyag szigeteléssel. Vagy talán korszerűbb rendszerként, kukta jöhet szóba, ahol már a párlathűtés is egyszerűbben tovább fejleszthető. És még ki tudja milyen módszerek „segítenek” a pálinka, a minőség degradálásában.

Legyünk történetileg tényszerűek, ha ez lesz az alkalmazott lepárlástechnikai módszer – jelenleg is ez a tipikus illegális gyakorlat -, akkor ez annyit tesz, hogy kissé továbbfejlesztett változatban ugyan, de torzult igényességgel, sikerül rekonstruálni a természeti népek ősi, primitív lepárlási rendszerét. Ebből pedig az következik, hogy a végtermék, minőségben is az említett ősi szintet produkálja, a rosszat, ami a mai kifinomult világban, nem tekinthető teljesítménynek. Hát nem semmi... de kellően felelőtlen, és káros.

Szóval, nem örülnék az ilyen tavasznak, ez nem a kikelet, főként nem a pálinkáé, ezt ha lehetne, nem kívánnám, főként nem politikai meggondolásból. Tudom, úgy hallottam, azt mondják, hogy talán a pálinka nem bal, meg jobboldali filozófia mentén készül, sőt biztos vagyok abban, hogy a jó pálinka kizárólag pár(t)atlan szakmai kritériumok, fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségek végén lesz az, ami. És ezt a természeti népek még nem tudták, nem tudhatták, ez sajnálatos, itták azt, ami mai embernek ihatatlan. Mi ezt nem szeretnénk, ez rossz tradíció, ez nem hiányzik az igényes fogyasztónak, nem hiányzik a pálinkának, a szakmának, a hungarikumnak!

Mert, és itt is legyünk következetesek, a pálinkafőzés szakma, amit tudni, ismerni kell, és mellesleg megvannak a speciális veszélyei is. No, hát ezért kellenek a pálinkafőzéshez az említett feltételek, kell a kontroll, kell a szabályozás, ami nem kell, az a politika.

Azt gondolom tehát, hogy az otthon-főzés kontroll nélküli engedélyezése nem kívánatos, káros, de talán a közelgő tavasz lágy szellői ezt a szakmaiatlan, vétkes gondolatot a messzeség homályába röpítik, miközben Franklin bölcs szavai talán megértésre találnak:

„A vétkes cselekedetek nem azért károsak, mert tilosak, hanem azért tilosak, mert károsak.”

Elgondolkoztam azon, hogy a mai pálinkatermelési kultúrában, a meglévő, alkalmazott technológiáknak, a működtetett technikának, a képzett szakembernek milyen szerepe van a minőség alakulásában. Ez azért érdekes kérdés, mert szinte naponta ismétlődően hallatjuk a „minőségi pálinka” jelzős szerkezetet, ami ha jól tudom, így önmagában -a mai kuszált, irreális pálinkás világban - nehezen értelmezhető. És ha ez így tényleg nehezen értelmezhető, akkor, ad abszurdum, a minőség önkényesen bárki által meghatározható, szubjektív módon használható, tehát a minőség mint érték degradálódik, ami kárt okoz a pálinkának, alkalmas a fogyasztó megtévesztésre, és egy „nagy ügy”, a szakma rombolására, vagy a kulturált alkoholfogyasztás fejlesztésének visszaszorítására. Szélsőséges esetben pedig előállhat az a - huncut, de  realitás nélküli - helyzet, hogy a főzött párlatok mindegyike, Magyarországon „minőségi” címkét kaphat, ami ugyebár nem lehet, lehetetlen! Bár, sokszor hiszem, itt minden előfordulhat. Nos, akkor hogyan lehet mégis csak meghatározni a minőségi pálinkát, hogyan értelmezhető a minőség, a jó minőség?

Azt kijelenthetjük, hogy szakmai értelemben a minőség - szakember által - meghatározható, tetten érhető, mert felteszem, hogy ha a felhasznált alapanyag, a főzőmester minőségi, az alkalmazott erjesztési- lepárlási technológia jó, a főzött párlatok pihentetése, érlelése szakszerű, akkor az garancia majdnem mindenre! De azért nem mindenre! Az is talán érthető, hogy egy teljes párlat-készítési folyamatban, a gyakorlatban, az előzőekben említett ideális lefutás nem valósulhat meg tökéletes hatékonysággal, viszont ilyenkor kell a jó szakember, a jó párlatmester, aki tud, képes korrigálni, aki kihozza a lehető legjobbat. Nagyjából, és általánosságban ekkor lesz, keletkezik minőségi pálinka, de természetesen jelentős különbségeket mutatva, hiszen mint említettem, sohasem futhatnak le a folyamatok 100 -%-os hatékonysággal, mert minden rendszer más, más-más filozófia mentén főzünk, ekkor kell a különbözőségeket valakiknek megtalálni, felkutatni. Ezek az eltérések pl. az illat-íz komplexitás, a kialakított illat-ízalkotók struktúrájának kellő összhangja, a pálinka jól érzékelhető textúrája, az alkotók harmóniája, a tipikusságok dominanciája, nyomokban elő-utópárlati jegyek léte, vagy nemléte, az az a technológiai hibák, és így tovább.

Ezen jegyek alapján már teljes biztonsággal megtalálható a gyengébb, a közepes, a jó, a nagyon jó, a legjobb párlat, melyekhez adott esetben, egy versenyen pontszámok társíthatók, kellően felkészített bírálók segítségével. Nagyjából ekkor szelektálható ki a minőség, a minőségi pálinka, ekkor nem lesz minden pálinka minőségi, mert nincs annyi minőségi pálinka, mint amennyit annak mondanak. Ez így lenne rendjén!

Most egyet ugrok, de a témakör marad, sőt összefügg a fentiekkel, nevezetesen nem látom tisztán azon hírnek a hátterét, ahonnan megtudhattuk, hogy több mint 3 milliárd forint jutott pálinka-szakmai fejlesztésre az elmúlt évben. Szóval, azt lenne érdemes tudni, hogy az említett költségek milyen típusú fejlesztéseket takarnak. Ez manapság súlyponti kérdésnek tekintendő, hiszen a hungarikumról, a pálinkáról van szó, így nem mindegy, hogy milyen részterületeket, milyen sorrendben, és hogyan fejlesztünk. Mindjárt részletezem! Bízom persze abban, hogy akik döntési helyzetben voltak ez ügyben (hivatalos szervek), és azok a fejlesztési költségeket igénybe vevő szeszfőzdések hasonlóan gondolkodnak, gondolkodtak a pénzek felhasználásának szakmai hatékonyságáról, mint azt ahogy én elképzelem. Mire gondolok?

Ha tehát, lehetőség nyílik – meglévő, működő üzem, nem zöldmezős beuházás - technológiai jellegű fejlesztésekre, akkor elsődlegesen a lepárló rendszer korszerűsítését kell prioritásnak tekinteni. Ennek kézenfekvő magyarázata van, ha ugyanis lesz első lépésként egy megújított, korszerű lepárlónk, akkor már jelentős az esély a magasabb minőség elérésére, míg ha a korszerűsítés első fázisa a feldolozó- erjesztő rendszert, vagy a turisztikai területeket érinti, akkor előáll az a helyzet – leegyszerűsítve – hogy van egy korrekt módon kierjesztett cefrénk, amiből az elavult lepárlórendszeren képtelenek vagyunk az erjesztés korszerűsítése kapcsán nyert plusz értékeket produkálni. Tehát ebben az esetben beruháztunk, de a végtermék, a pálinka minőség nem változott. Ez így nem lehet cél, szakmailag értelmetlen! De, hasonló a helyzet a turisztikai fejlesztéssel is, hiszen ebben ez esetben a palack tartalma, a pálinka minősége ismét nem változik, ugyan van egy látványos turisztikai-gasztronómiai programunk, a lényeg vátozatlan maradt, mert a hangsúlyt nem a lepárlástechnika rekonstrukciójára helyeztük.

Ez persze lehet hasznos, újszerű, hírverésre alkalmas, csak hát ebben a rosszúl kivitelezett sorrendben, nem a minőségi pálinka érdekét szolgálja!

Ésszerű fejlesztéseknél az említett sorrendet nem szabad felcserélni, aki a minőség elkötelezett híve, aki komolyan gondolja, akkor itt a célnak egyértelműnek kell lenni, ami nem más mint a minőségi pálinka, a pálinka minősége! Ez fogja szolgálni a sokszor hivatkozott tradíciót, a szakmai előrelépést, ekkor teszünk a kulturált alkoholfogyasztás érdekébe, ekkor fog változni a fogyasztói közízlés, így szolgáljuk az ügyet. Ez lenne a lényeg! Gondolom, ennek megfelelően hasznosultak a milliárdok!

Hírek jönnek, hírek mennek, hírt hozott egy magazin, amely egyesek szerint rossz hír volt, mások szerint jó hír volt. Mi is történt? Komédia, tragédia, jól előkészített logikai játék? Játék egy szakmával, játék a befolyással, játék a pálinkával? Nem tudom, csak és kizárólag a kiadott magazinban közölt írásra, megnyilatkozásra tudok hagyatkozni! Talán ennyi elég lesz az alapprobléma megértéséhez. Úgy vélem, nem szaladok nagyon előre, ha Fontenelle okos mondatát hívom segítségül, ami így szól: „Semmiben sem vagyunk tökéletesek, még a rosszban sem.”. És bizony ez nagyon igaz!

Vélelmezem, tökéletesen indult a projekt, szakértőink vettek jó néhány palacknyi barackpálinkát, ez jó, majd a „szakzsűri” lebírálta a nemesebbnél nemesebb párlatokat, nem tudjuk szakmailag (?!) milyen hatásfokkal, majd eredményt hirdettek, közfelháborodásra! Ez az említett metodika, technológia többé-kevésbé persze szokásos, ezzel önmagában nem lehetne baj, de amint hallom, a „szakzsűri” érdekesnek, unicumnak tűnő döntésével nemcsak a pálinkások jelentős részének a haragját vívta ki, hanem egyes internetes portálok közösségének rosszallását is, és most finom voltam, mint a győztes pálinkák. Mondhatnám azt is, hogy sebaj, hiszen döntés született, nincs további jogorvoslat, issza, nem issza, nem kap mást, a nyavalygók meg forduljanak Szent Miklóshoz, vagy a Dunának.

Hát, nehéz itt okosnak lenni, összetett, permanens problémáról van itt szó, de azért azt tudni illik, vegyük tudomásul, hogy egy versenynek mindig vannak győztesei, és vannak dobogóról leszorult versenyzői. Ezért önmagában nem kellene böszméskedni, mert a versenynek ilyen a természete !

De...

Én most egy érdekesebb oldaláról közelítem a problémát, nevezetesen a zsűri összetételét vizsgálnám. Nos, talán volt ott marketinges, borász, újságíró, egyéb civil, és egy elméleti szakember. A teljesség igénye nélkül írtam a résztevevőket, az viszont jól látszik, hogy a szakmai tagok aránya rendkívül alacsony, nevezetesen 1 fő, ami úgy, és ezesetben  nem garancia semmire, a minőségi munkára főként nem, viszont alkalmas szubjektív listák létrehozására, publikálására, ilyen módon a szakma, a fogyasztó megtévesztésére, és hát a magamutogatásra! No, ez már komédia, ez rossz játék, ahol ilyen érdekek vezérlik a játékszabályokat! Ez olyan „előre megfontolt” szándékkal rosszra sikeredett „pálinkázás” volt, amiért kár, de gyorsan jelzem, ez nem az első ilyen hazárdjáték a pálinka újkori történetében. Persze, most mondhatja valaki, hogy egy borász is érthet a pálinkához, egy marketinges is sokat tanulhat a borásztól, sőt a többi zsűritag is megtanulhatta a szakmát az előző két kollégától! Nem, nem, nem, a pálinka az SZAKMA, Ők nem pálinkások, Ők legfeljebb „kinevezett” szakértők, Ők, nem értenek a pálinkához, így bizony ártanak az ügynek, bár nekik nagyon tetszik ez a szerep, de nagyon nem áll jól, viszont lehet hogy megéri ez a pálinkás maskara! Aztán felmerülhet még egy fontos kérdés. Senki nem volt ebben a csapatban aki megálljt parancsolhatott volna ennek a komédiának? Miért? Mert "Semmiben sem vagyunk tökéletesek, még a rosszban sem."!

Végezetül azt hiszem, hogy ez a teszt, ez az egész jelenség, ez a mutatvány egybecseng Montesquieu szavaival:

„Jól figyeljétek meg: azok a dolgok, amelyek élvezetet okoznak nekünk, többnyire esztelenségek.”

IGAZ!

Talán, ilyen igénytelen pálinkás esztelenségekre nem lenne szükség, még akkor sem, ha ez egyeseknek élvezetet okoz! Meglepő izlésvilág!

Mottó: „Nem az a célom, hogy igazam legyen, hanem az hogy igazat mondjak”

„Romain Rolland”

Nyilván lesz aki némiképp egyetért velem, lesz aki indulatosan, kétkedve fogadja mondandómat, és lesz olyan, aki erős felindulásból kutatni kezdi le és felmenőimet, majd vélhetően a meglelt családfámat emlegeti, és jelezni igyekszik, hogy menjek a francba a teljes rokonságommal együtt. Ez valószínű, és amennyiben az ilyen módon való megkeresés megingat bármilyen pálinkás megszólalásomban, akkor talán vezekelni fogok Szent Miklós színe előtt. Talán?! Ami viszont bizonyos, hogy az alábbiakban megfogalmazott véleményem nem a személyes bántás szándékával íródott, hanem egy „nagy ügy” zavaros hátterét mutatja, de az is bizonyos, hogy minden ügy mögött azért mindig van valami, valaki.

Kezdem...

Mi is a pálinka? A törvényt leegyszerűsítve, a pálinka Magyarországon termesztett gyümölcsből készül, adalékanyagok hozzáadása nélkül. Mondjuk ez a lényeg! Elvben, ha ezen törvényi előírások szerint járunk el, akkor kész a pálinka, a hungarikum? Nem, nem, a pálinkafőzés, a készítés, az alkotás ennél sokkal bonyolultabb, a folyamat feltételez megfelelő technikát, technológiát, szakembert, és még egyéb más adottságot. Ha így minden az utóbb említett komplexitásában megvan, akkor születik a pálinka, ami érthetően fogalmazva, lehet nagyon jó, jó, közepes, gyenge és rossz. Itt az első problematikus pont, nevezetesen az, kinek mi a jó, a rossz és így tovább?

A válasz kettős, egyrészről a fogyasztó értékítélete fontos, mert a pálinkás belőle él, de ez a fogyasztói minősítés manapság szakmai értelemben, még nem feltétlenül a minőséget fedi. Ez nem nagy baj, pontosabban ez nem a fogyasztó hibája, hibája viszont mindazon pálinkafőzőnek, aki a szakmaiságot nem tekinti prioritásnak, aki sokszor nem csak a szívét teszi a pálinkába, hanem mondjuk az előpárlatot, az utópárlatot is. És ez már hiba! Ennek egyenes következménye a fogyasztási kultúra alacsony szintje, a minőség iránti igény küszöbértéken tartása. Akkor, amikor azt mondják, hirdetik, hogy a pálinka akkor jó, és férfias, ha kemény, ha az kicsit csíp, olajosan „vastag”, amikor illatintenzitása azonos a főtt, savanyú jegyekkel, hát ez borzasztó, szánalmas! Mert az ilyen pálinka az egyszerűség okán, szakmai hibáktól hemzseg, hibás párlat, az acetaldehidtől szúr, a kozmaolajoktól „vastag”, az utópárlatoktól savanyú, és így tovább. Ebben a helyzetben kár a fogyasztóért, kár a pálinkáért!

A másik válasz a szakmai válasz, mert aki tanulta, ismeri, gyakorolta a pálinkafőzést, ezzel felvállalva a szakmaiságot, egyszerűen szólva a felelősséget, az jól tudja, hogy a pálinka minőségnek, a korrekt minősítésnek megvannak az ismérvei, a tipikus jellemzői, a minőség értelmezhető továbbá a technológiai-technikai törvényszerűségeken keresztül is, és bizonyos kémia-fizikai folyamatok eredményeként. Tehát a minőség nem csak egyszerűen szubjektív értékítélet, - ez legyen a fogyasztó kiváltsága - hanem a döntésképes, képzett szakember állásfoglalása a fenti kritériumok alapján, a saját szubjektumainak korlátok közé szorítása mellett. Ez belátom nem egyszerű feladat, kevés ilyen szakember létezik, ekkor viszont a különböző versenyek versenyeredményei erősen kétségesek, nem a realitást, az értéket mutatják. Kár az ilyen versenyekért!

Szóval, ma Magyarországon sok-sok gyenge minőségű pálinka van, (és persze van sok jó pálinka) így aztán ezzel a nem túl szívmelengető megállapítással eljutottam a hazai, különféle címen meghirdetett versenyekhez, az ott publikált eredmények jelzős szerkezeteihez. Az ország legjobb pálinkája, nemzeti kincs, az ország legjobb kereskedelmi főzésű, bérfőzésű pálinkája, a világ legjobb pálinkája, és így tovább?! No, de ez így nem lehet igaz, és nem is realitás, ugyanis ma már ismerünk legalább két Országos Versenyt, sok-sok regionálissal kiegészülve. Nos, akkor melyik verseny az igazi? Hol lehet, szabad az említett „megtisztelő” címeket kiosztani?

Fentiek értelmében, akkor végül is melyik pálinka lesz az Ország Legjobb Pálinkája, ki állapította meg ezt a nem túl szakmai tényszerűséget? Ez hihetetlen bátorságra, indokolatlan szakmai önteltségre utal, ez nem más mint a pálinkafogyasztó félrevezetése, a szakma leértékelése, az önös érdekek inkorrekt érvényesítése. Ez kinek, kiknek az érdeke? A kijelentésem annyiban kiegészítendő, és ez így korrekt, hogy pl. az említett „Ország legjobb pálinkái -ismerem őket- jó színvonalú pálinkák, de szakmai értelemben, valamint az említett kaotikus verseny és bírálói rendszerben, biztosan nem a legjobbak! Ez így káosz!

Ezek után, mindezek ellenére mégiscsak azt mondom, hogy nem lenne baj, nem baj ha sok verseny van, ha ezek a versenyek nem lobbicsoportokhoz kötődnek, ha ezek szakmai alapokon működnek, ha ezeknél a szakmaiság a mérce, ha ez tényleg a pálinkáról szól, mégpedig a jó pálinkáról, a minőségről! De nem így van! És ha nem így van, akkor ebből az következik, hogy a versenyeket szervező szervezetek rosszul, szakmaiatlanul, koordinálatlanul, egymással versenyezve folytatják méltatlan, öncélú tevékenységüket, hangzatos filozófiával, az együttműködés szándéka nélkül. Hát ennek mi értelme? Talán az, hogy ennek talaján kialakulhatnak szekértáborok, melyek szétaprózzák a szakmát, a közös erőben rejlő szakmai lehetőségeket. Ez vajon miért van? Ez kinek, kiknek az érdeke?

De, néhány gondolat erejéig nézzük meg a pálinka minősítés folyamatát, a bírálók ténykedését, mindez hogy néz ki manapság...

Azt tudjuk, hogy a versenyek legfőbb kellékei, a pálinkákon túl, a jó versenybírák. Hát itt meg kell állni! Jó, persze tudom, ebben az országban megszámlálhatatlan "szakértő" létezik, sőt egyre többen lesznek, legalábbis a kinevezett, az önjelölt szakértők, akik csak beszélnek a sablonos, jól betanult, illat-és íz alkotókról, a „zavaros” párlatrészekről, a misztikus technológiai hibákról, akik nincsenek kellő elméleti-gyakorlati ismeretek birtokába, sajnos így a végeredmény kiszámítható, minőségi munka nem várható. Azt gondolom ők nem igazi bírák, ők nagyon sokára lesznek igaziak, ha lesznek. Tulajdonképpen nem csak ezzel van a baj, mert ilyen volt, és lesz, a felelősség inkább azoké, akik elhitetik az említett "szakértőkkel" azt, ami nem az. Itt is lobbik működnek negatív értelemben, "szakértő" barát ajánl "szakértő" ismerőst, így aztán semleges szakértők sokasága semlegesíti a pártatlanságot, a pálinka, a szakma és nem utolsó sorban a fogyasztó kárára. Ma Magyarországon lehet valaki néhány hónapos tanfolyamot követően főzőmester-pálinkafőző, lehet valaki néhány bírálói tréning után szakértő-bíráló, kellő elméleti és gyakorlati ismeret nélkül, csupán azért, mert éppen a verseny szponzora, vagy egy pálinkafőzde tulajdonosa, vagy egy társaság vezető beosztású képviselője, hiányos szakmai múlttal, virtuóz szakmaiatlansággal. Hát, ez az igazi magyaros virtus!

De egy pillanatra ugorjunk vissza a versenyekhez...
Vagy talán ne menjünk sehova sem, hiszen ha valaki az említett módon
kapta meg a bírálói képzést, és lett bíráló, akkor talán -józan ésszel -nem is lesz, nem lehet verseny? Vagy mégis? És lesz, mégpedig nem is akármilyen, kifognak osztani 70 %-nyi érmet, díjat, így mindenki jól jár!
Megérte, megéri? Nézőpont kérdése, aki a díjat adja az is boldog, mert
adhatott - volt bőven - aki kapta, a pálinka, Ő is rendben van, mert
akkor is kapott ha jó volt, akkor is amikor nem! Senkit sem zavar! Ekkor születnek a „szakértő bírálók” által kiválasztott „nagy pálinkák”, majd egyszer csak eljön az az idő, amikor eljutunk az igazi csúcsra, ahol a végén már minden pálinka a legjobb lesz, és ekkor a további versenyekre sem lesz szükség, mert minden és mindenki a helyére kerül. Érdekes jövőkép! Inkább talán kor és kórkép!

De létezik egy másik, kissé más példa is, melyről 2009 tavaszán a médiákból
értesültünk. A bécsi nemzetközi versenyen – ahol cca. 13 ország pálinkái versenyeztek - kiváló teljesítményt ért el az egyik magyar pálinkafőzde, az Ő nyertes pálinkáit a világ legjobb pálinkájaként kommunikálták. Persze ez nyilvánvalóan nem igaz!

Ettől függetlenül, tényleg siker! Méltó hírnevet szerzett a magyar pálinka. Ibsen azt írta, "szép dolog az, ami nagy, de nagyon messze van tőlünk.". Nos, hát Ibsennek most nincs igaza, mert a pálinka szakma egy része az Ibseni filozofikus messzeséget, most és itt, szakmaisággal legyőzte, s eljutott a szép pálinkák meseszép világába, de fogalmazzunk pontosan, a szép pálinkák meseszép Európájába!
Ha az Ibseni filozófia mentén tovább megyünk, egyszer majd valóban el fogunk jutni a világ pálinkáinak sorába, a világbajnok párlatok társaságába. Persze ez csak akkor lehet, ha majd a világot nem csak 13 ország képviseli, hanem valamivel több. Egyenlőre azért maradni kellene a valóság, a realitás talaján, kár a csúsztatásért, a megtévesztésért, mert az eredmény így is szép!

Fentieket összegezve talán nagyobb alázattal, kisebb önbizalommal kellene kezelni ezeket az erősen szakmai kérdéseket, mert az önámítás előbb-utóbb értéktévesztéshez, szakmai torzuláshoz vezet, ami nem jó a fogyasztónak, nem jó a szakmának, továbbá az ilyenformán publikált eredmények tényszerűen nem igazak, ezért megtévesztőek, az meg nem lehet cél, bár a marketing értékük kétségtelenül jelentős, ami persze kell, de nem ilyen áron! A mai marketing gyakorlat is némiképp torzult, leegyszerűsítve, ha az említett értéktévesztés jelen van, az önbizalom nagyobb mint az alázat, akkor lesz gyenge minőségű pálinka, kiváló megjelenéssel, erre sok-sok példa létezik, vagy jó pálinka gyenge kiszerelésben, ez a jobbik eset. Én az utóbbit választanám! De ez tényleg szubjektív!

Tudom azt is, hogy nehéz a pálinkafőző helyzete, mert sokféle igénynek, kritériumnak kell megfelelnie, nehéz azt a kényes egyensúlyt meglelni, ahol a szakmaiság, és a gazdasági érdekek kellő összhangban vannak. Hiszen illik olyan minőséget produkálni, ami a piacon érték, azt keresik, a fogyasztó elégedett. Ha ez sikerül, akkor a főzdés, mint vállalkozás profitál. Ez lenne az ideális. Nyilván a dolog fordítottja sem lehet cél, amikor kiváló szakmai kuriózum, produktum keletkezik, de az piacidegen, a fogyasztói ízléstől távol áll, a fogysztó nem fogadja be, tehát a szakmaiság öncélú, a fogyasztói igényeket figyelmen kívül hagyja. Ilyenkor kell egy optimális egyensúly, amikor vélhetően mindenki jól jár.

Mindent összevetve, nem egyszerű a feladata annak aki már pálinkás, aki majd az lesz, nem lesz egyszerű a dolga, mert a pálinkafőzés minden kapcsolódó részterületével egyetemben, minden ellenkező híresztelés ellenére SZAKMA, ahol azért most is elmondom, „nem mindenki muzsikus, akinek hangszere van”!

Mondhatnám azt is, hogy azt a rézfán fütyülőjét, de hát részben ennek  a rézangyalnak nincs fütyülője, sem Fütyülőse, aztán meg mit keresne a rézfán, bár lehet hogy szakmailag legalább rézközelbe - de nem üst közelbe - kerülhetne. Aztán meg pálinkája sincsen, a rézangyalát!

Az az, van mert össze (vissza) vásárol, utazó, angyalian szárnyaló, blendelő szakértőik révén. Ha ez így megvan, akkor jöhet a nagy mutatvány, a keverés, az illatok, ízek (réz)angyali harmóniájának kialakítása. Itt aztán, ha az országos angyali röpködés során hiba csúszik be, netán hibás párlatrészek kerültek a rendszerbe, akkor jöhet a (ál)tudományos módszerek alkalmazása, az egységes (ál)minőség érdekében. Érkezik a gyümölcságy, jön a méz, és kész a prémium minőségű pálinka, a rézangyalát! Mindezt erős marketinggel megtámogatják, hihetőnek mutatnak hihetetlen dolgokat, szakmáról beszélnek erkölcsi alapok nélkül, súrolva a felelőtlenség határát, a rézangyalát!

Ez a tevékenység az, amire mondhatjuk, rézből vaskarika, semmi köze a szakmához, sem a rézkariához, sem a vaskarikához. Semmihez! Az egész szakmai demagógia, angyali módon eladva!

Azt fütyülik a rézfán fütyülők egyfolytában, hogy a kulturált alkoholfogyasztás terepe a különféle fesztiválok. Hát az a rézfán fütyülő madár, aki repült már ilyen terep felett, az valószinű madártávlatból is alkoholfüggővé vált, és jó eset az ,hacsak azzá! Ez az ingoványos, elő-utópárlati keménységű köddel borított terep, nem hogy alkalmas, de alkalmatlan a hangzatos cél elérésére, mitöbb a kulturált frissvíz fogyasztási szokások alakítására sem. Viszont alkalmas értékes "rézpénzek" kíméletlen begyűjtésére, a rézangyalát! Mindez hangzatos szakmaiatlan filozófiával körítve, a rézangyalát! Ez nem annyira angyali! Ez ördögi!

Szóval, a rézangyalok nem igazi angyalok, ugyan rézből lettek, de szakmailag súlytalanok, tudományuk alapját - így a végén - a "fából, vaskarikát" elv képezi, amit nagyívű marketinggel támogatnak. Ez nem lenne nagy baj, ha nem tekintenék a fogyasztót, a szakmát olyannak, akikkel el tudják hitetni, hogy létezik fából vaskarika, összevásárolt pálinkából, prémiumpálinka ! Ez nem lehet, mint ahogy az sem, hogy a mostani  rézangyalból egyszer igazi Pálinkás Rézangyal lesz! A rézangyalát!

Szeretem a pálinka ünnepeket, a fesztiválokat. Az az, szeretem, de nem ebben a formában, ahogy az a mostani gyakorlat szerint zajlik. Nehéz az olyan rendezvényre bármit is mondani, ahol a pálinka ünnepe degradálódik alkoholfogyasztássá, ahol a véralkoholszint növelése a cél, ahol a zenei programok decibelszáma a halláskárosodás katalizátora. Ilyenmódon értetlenkedem, és már-már ezzel kapcsolatban semmit nem értek. Megmagyarázom, még akkor is, ha ezzel kihívom a sorsot, netán Szent Miklós haragját, megvetését. Sebaj, majd áldozok a pálinka oltárán.

Alapvízióm, elvárásom egy fesztivállal kapcsolatban mindig az volt, azt szerettem volna, ha az, igazi elegáns ünnep lehetne. Olyan ünnep, ahol sok jó pálinka mutatja meg magát, ahol a környezet méltó a nemes italhoz, ahol a zenei programok a háttér hangulatot adják. Hát, nem ez volt a Deák téren! Valószínü, hogy mai értelmezésben a rendezvény szervezés az gyökeresen mást jelenthet az én naiv elképzeléseimhez képest. Azt gondoltam, hogy ilyen események kapcsán van lehetőség a pálinkáról beszélgetni, a pálinka értékeit megvitatni, elmélyülni az illatok világában, halk háttér zene lágyan suhanó harmóniáinak kiséretében. Hát ennek a fordítottja történt, dübörgő, mindent elsöprő, dobhártyát hasogató zenei programok tették lehetetlenné a diskurzust, az elegancia helyett ordítozásba hajló "konzultációk" zajlottak, - nem kétlem - vélhetően alacsony hatékonysággal. Sokat akartunk adni (értéket), de keveset sikerült, viszont eladtunk (pálinkát). Sokféle eredmény van, nézőpont kérdése!

Aztán érdekes volt látni -kóstolni - azokat a pálinkákat, melyek ki tudja milyen szakmai, kereskedelmi megfontolás alapján 45-50 % V/V alkoholfokkal kerültek bemutatásra. Gondolom, és biztos az én hibám, itt valami új divatirányzat bontogatja alkoholos könnyedséggel, igen erős szárnyait. Mostanában, amikor a kulturált alkoholfogyasztást hírdetjük (minőséget de mértékkel), amikor pontosan tudjuk, hogy csak az alacsonyabb alkoholos tartományokban teljesedhet ki a pálinka illat és ízvilága, akkor érthetetlen ez a tendencia, melyhez persze hallhattunk jól hangzó filozófiákat, melyek zavarosak mint egy elrontott házipálinka, tetejében hamisak. Szakmailag nehezen védhető, az meg ténylegesen szakmaiatlan, ha valaki azért főzi "magas fokra" mert netán némi alapanyag hibát kíván elfedni, vagy netán erjesztési-lepárlási hiányosságok adódtak. Szeretem a véletlenszerű nagy találkozásokat, de ez a "magasfokú találkozás" fenti okból nem az volt. Ez szerencsétlen találkozás volt, kár volt. De hogy jót is mondjak, a nagyszámú magasfokú pálinkák között volt néhány kifogástalan is, számuk, mint fehér holló.

Mindent összevetve Gracian igazat írt, "Aki sokat ad, nem ad, hanem elad.". A fesztiválon sokat akartunk adni, nem sikerült, a szakmának, a fogyasztónak, nem adtunk, keveset adtunk, viszont eladtunk. Kicsit eladtuk a pálinka nemes ügyét, az ünnep szépségét, méltóságát, és olykor a nem kellően korrekt pálinkát. Tudom, nézőpont kérdése az egész!

Hallgatom a híreket... Itt is pálinkaverseny, ott is pálinkaversenv! Ez
önmagában örömteli, sok a pálinka, van jó pálinka, van gyengébb pálinka,
tehát versenyezni kell. Helyes, és nemes szakmai törekvés a
megmérettetés, mert ott ki kell derülnie a szakmaiságnak, az
igényességnek, a minőségi beltartalomnak.
Mondom mindezt az erőteljes marketing nyomással szemben, ahol a
megjelenés, a látvány, felülír lassan minden ésszerű arányosságot a
beltartalommal szemben.  Ez hiba lesz, mert a szakmaiság szakmai
küszöbérték alá tolása a pálinkafőzési folyamatokban
felelőtlenség,  végső soron károkozás. Kell a marketing, a reklám, de
nem mindenáron! Mondjuk ki, tudassuk, a pálinkafőzés az SZAKMA, melynek
szigorú szabályai vannak, ahhoz érteni kell, de mindenki nem érthet
hozzá!
De visszatérek mondandóm elejéhez, a versenyekhez. A versenyek legfőbb
kellékei, a pálinkákon túl, a jó versenybírák. Hát itt meg kell állni!
Jó, persze tudom, ebben az országban megszámlálhatatlan "szakértő"
létezik, sőt egyre többen lesznek, legalábbis a kinevezett, az
önjelölt szakértők, akik csak beszélnek a jól betanult sablonszerű
illat-és íz alkotókról, akik sajnos így bizonyos értelemben, mindezzel
ártanak a szakmának. Azt gondolom nem ezek az igazi bírák, ők nagyon
sokára lesznek nemesek, igaziak. Tulajdonképpen nem is ezzel van a baj,
mert ilyen volt, és lesz, a felelősség inkább azoké, akik elhitetik az
említett "szakértőkkel" azt, ami szakmaellenes, ami bűn. Itt lobbik
működnek negatív értelemben, "szakértő" barát ajánl "szakértő"
barátot, semleges szakértők sokasága semlegesíti a pártatlanságot, ki
tudja milyen megfontolásból. Sejteni persze lehet! Ma Magyarországon
lehet valaki néhány hónapos tanfolyamot követően főzőmester-
pálinkafőző, lehet valaki néhány bírálói tréning után szakértő,
minden elméleti és gyakorlati ismeret nélkül. No ez az igazi Unicum!
De hogy ne legyek igazságtalan, tegyünk említést a bírálókat oktatókról
is, akiknek a szakmai felelőssége talán nem lebecsülendő, hiszen úgy
"oktatnak" az illat, és íz alkotókról, a technológiai hibákról, vagy az
értéket adó párlatstruktúráról, hogy az előállítás folyamatait nem
ismerik, egy szakmailag korrekt párlat kialakításában nem lehetett
részük. Így aztán az egész hiteltelen, és árt. Aki persze mindezt
éveken át megélte, az talán érti a folyamat és a gyakorlathiányos
állapot nehézségét, problematikáját, pontosabban mindebből következik
valami, amit valaki így fogalmazott meg:
"a ló mindkét végén veszélyes, a közepén pedig kellemetlen."
Ez annyit tesz, hogy aki a fenti módon "pálinkára száll", annak mindkét
végén - elő-és utópárlati fázisban is- veszélyes lesz, a közepén pedig
hihetetlenül kellemetlen. Persze akinek mégiscsak a legkellemetlenebb
lesz, az a PÁLINKA! Ezért kár!
De menjünk vissza a versenyekhez...
Vagy talán ne menjünk sehova sem, hiszen ha valaki az említett módon
kapta meg a bírálói képzést, és lett bíráló, akkor talán nem is lesz,
lehet verseny? Vagy mégis? És lesz, mégpedig nem is akármilyen, ki
fognak osztani 60-70 %-nyi érmet, díjat, így mindenki jól jár!
Megérte, megéri? Nézőpont kérdése, aki a díjat adja az is boldog, mert
adhatott - volt bőven - aki kapta, a pálinka, Ő is rendben van, mert
akkor is kapott ha jó volt, akkor is amikor nem! Senkit sem zavar,
merthogy " a legnemesebb bornak is van seprője", a pálinkásoknak is.

Sok tévhit lengi körül a pálinkát, de még inkább a pálinkafőzést.
Érdekes a téma, sokan értik, még többen nem értik. Ma, amikor nehéz a
gazdasági környezet, egyre erősödik a konkurencia, érdemes elgondolkodni
a szakmán, annak működési mechanizmusán, a főzéstől az értékesítésig
bezárólag.
Első lépésként érdemes néhány alapvető tényt rögzíteni, íme...
* A pálinkafőzés szakma, melynek szigorú szabályai vannak,
melyeket nem illik túllépni.
* A pálinkafőzés kézműves szakma, individuális tevékenység, ami
egyedi jegyeket kölcsönöz a megalkotott terméknek, ez adja az értékét.
* A fenti megállapításból az következik, hogy maga a
pálinka-alkotás folyamata sohasem demokratikus, inkább
diktatórikus.
* A jól képzett szakember nélkülözhetetlen, kellő innovatív
képességekkel.
Ha tehát a fenti feltételek többé-kevésbé összeálltak, akkor jó
eséllyel színvonalas termék, jó pálinka állítható elő. Ez idáig talán
rendben van, de saját tapasztalatomból, sok-sok éve tudom, hogy mindez
nem garancia semmire, ha a komplex folyamatot, szakmai hozzá nem
értésből, hatalmi beavatkozással szétverjük. Hogy érthetőbb
legyek...
Ha elkészül egy új termék, egy új pálinka, hiteles szakember -
főzőmester -vezetésével, szakmai alázatával, akkor a logikus
következő lépés az, hogy az értékesítéssel megbízott team a terméket
eladja. Hangsúlyozom, eladja, ez a feladata, viszont nem feladata a
pálinkafőző mester alkotásáról, munkájáról szakmai értékítéletet
mondani - ez a piac feladata-, nem feladata a termék piacra jutásának a
megakadályozása, mert neki a terméket piacra kell vinni, és ott eladni!
Viszont feladata, hogy ismerje meg az értékesíteni kívánt termék
alaptulajdonságait, a vevő színvonalas tájékoztatása érdekében.
Feladata, a terméket előállító főzőmester tájékoztatása a vevői
információkról, a még jobb minőség elérése érdekében. Ebben az
ideális folyamatban elkészül a termék, és hogy a vállalkozás
életképes lehessen a kereskedő eladja, el kell adnia! Mert ez a
FELADATA, leegyszerűsítve CSAK EZ!
Talán az előzőekből jól érzékelhető a felelősségi - tevékenységi
jogkörök tartalma, határai, azaz mindenki a saját szakterületén
teljesít, az említett két szakterület nem mosható össze, mert két
különböző szakmáról van szó! Legfeljebb a kölcsönös érdekeken
alapuló, konstruktív együttműködés működhet, tiszteletben tartva a
szakmai határokat.
Ettől érdekesebb, mi több visszás az a sajnos a gyakorlatban
alkalmazott metodika, melyet az alkalmazók tudományos megalapozottságú
modellként próbálnak magyarázni. Miről is van szó?
Akkor, amikor a fentiekben említett, szakmailag megalapozott folyamatot
"átfordítják", azaz minden fordítva működik, jönnek a problémák. Az
értékesítésért felelős vagy felelősök szakmailag naiv, értelmetlen
ajánlásokat (utasításokat) fogalmaznak meg a fejlesztési módokra, előre
irányt mutatnak a készítendő pálinka értékeire, majd fenntartják
maguknak az elkészült termék jövőjéről a döntés jogát, természetesen
szakmai ismeret hiányában.
Aki valaha csak néhány évet eltöltött a szakmában, az jól tudja, hogy a
fejlesztés, a "gyümölcstől a palackig" folyamat az rendkívül bonyolult
szakmai lépések sorozata, ahol a minőségért sokszor keservesen meg kell
küzdeni, és a végeredmény hosszú hónapok után látható. A párlat
előállítás folyamatába a "partvonal mellől" bekiabálni nem
lehet, utólag pedig a szakmai konzekvenciák levonása a főzőmester
feladata. Így lesz egy kézben, átlátható, és kezelhető a szakmai munka.
Ezt illene látni!
Az előzőekben említett "fordított" típusú folyamat csak arra jó, hogy a
későbbiekben kellő önigazolás legyen arra vonatkozóan, hogy miért nem
lehet a terméket eladni, illetve így lehet egy akár magas színvonalú
terméket "megölni".
Persze itt azért még valamiről szó van, nevezetesen arról, hogy az
ilyen magatartásforma azért lehet, mert valakik elhitetik valakikkel,
hogy ők értenek a pálinkafőzéshez, így joguk van dönteni, és mindezt egy
hierarchikus struktúrában hatalmi pozícióból gyakorolhatják is. No, ez a
SZAKMA tragédiája, már ahol ÍGY működik!

Ez nem egy igazi mese, mert nincs mesés vége! Bár nézőpont kérdése.

Kezdem…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy standolás nevezetű  szigorúnak tűnő írásmű, történet, ami rövid életű volt, élt néhány alkoholgőzös hetet. Tényleg nem hosszú élet, de annál tanulságosabb. Némelyek számára igazi rémtörténet, mely történet megrémített egynéhány „szegény” érdekeltet, akik aztán éjt nappallá téve  ástak és ástak, míg nem megásták a sírját. Sikerrel!
Innentől aztán, tragikomikus történetté vált a standolgatás. Tragikus azért, mert azt hittem, hiszem, hogy egy igazi demokráciában a közteherviselés közös, akit érint, az viseli, tűri, ez így lenne jó az egyénnek, végső soron a társadalomnak, és ez nem mese. Ez idáig normális lenne, de mivel nem így van, ezért tragikus. Komikus pedig azért, mert tisztelet a korrekt kivételnek , a nem kisszámú illegális alkoholtermékeket forgalmazó vállalkozások  erőteljesen tiltakoznak, tiltakoztak egy esetleges nem meseszerű, de szoros elszámoltatás ellen, mert az csúnya dolog, macerás, mert az embertelen, mert az igazságtalan. De mért is? Nem, nem a többlet adminisztráció miatt, nem a felmerülő túlóraigény miatt!

De, hogy érthetőbb legyen a mesém, elmesélem, hogy  egy középkategóriájú pálinka legális előállítása megközelítően milyen költségekkel „kaszálható”, készíthető… 
      *Előállítási költség,eredménnyel: cca.1300 Ft./l./50 %-os pálinka
      *Jövedéki adó: cca. 1200 Ft./l./5

      *20 % ÁFA: 500 Ft./l./50%
      *Nagyker. ár: 3000 Ft./l./50%
      *Kisker. árrés 15 %: 450 Ft./l./50
      *KISKERESKEDELMI ÁR: 3450 FT./l./50

Nos, hát, ha a mesebeli szegény emberek  legálisan szomjat akarnak oltatni, akkor legalább 3450 Ft-ot kell kifizetni 1 liter pálinkáért, de ezt nem teszik, mert az nem hasznos, helyette setét módon, a setéten főzött, sokszor hibás, rossz pálinkát árulják 3450 Ft. alatti áron, melyen a haszon mesebeli, úgy minimum 2000 Ft. Literenként. No, ezért nem kívánják a standolást, mert az nem jó dolog, meg persze számukra haszontalan.!

Itt a lényege a mesének, ezért nemkívánatos a szoros pénzügyőri felügyelet, így lesz ez a történet a végére tragikusan komikus, merthogy teret nyer az inkorrekt piaci verseny, ahol a tisztességes versenytársak piaci hátrányba kerülnek, amelyhez a standolás eltörlésével, felpuhításával, törvényi szinten segítséget nyújtunk a „szegény” törvénytelenül versenyzőknek!

Erről szól hát a történet, hogy finom legyek, az adó elkerülésről , ami hetedhét országban tiltott, és ott következményekkel jár.
Ugyanis hetedhét országban 1 liter 50 %-os pálinka jövedéki adója  1200 Ft. körül van, amit az Áfa-val együtt meg kell fizetni, sőt az egyéb költségek, mint jövedelemadó, stb. tovább terhelik a legális vállalkozást, végső soron a terméket. Így aztán a „csúnya” termék drága lesz, de legális, ami persze nem mindenkinek jó. Akinek nem jó az ilyenkor nekiindul a sűrű setét mesebeli kerek erdőnek, és ott setét ügyletekbe kezd, pontosabban közköltséget szorít, lefaragja a jövedéki adót, az Áfa-t, stb., majd fondorlatos módon hetedhét határon át piacra viszi a terméket. Majd eladja, és ez nem mese!

Azért nem mese, mert a setét módon eladott terméken meseszerű hasznot kaszál. És ez így megy idők végeztéig, a kasza  végzi a dolgát, kaszál tovább, ki tudja meddig. Hát ez így már nem mese, ez vicc!