Hallottam, tapasztaltam, hogy a pálinka fogyasztására, az idők során sok-sok különös attitűd alakult ki, hihetetlen filozófiák keltek életre, melyeknek természetesen létezhet népiesen betyáros magyarázata, széles körben elfogadott, írattlan szabálya. Mondjuk ilyen a „lökjük le egy slukkra”, „ nyomjuk be, de előtte nagy levegő”, vagy, „egy feles hűtve belökve, sörrel kisérve”, stb. Persze ezen technikák élnek, léteznek, de ezek nem az élmény kedvéért működnek, nem az értékek  felfedezéséről szólnak, hanem egész másról! A fogyasztási kutúra, a kulturált fogyasztás hiányáról, annak alacsony szintjéről!

Épp ezért, néhány fontos fogyasztáshoz kapcsolódó mozzanatról ejtek szót, mely a fogyasztási élmény kiteljesítésére szolgál, a sokszínű illat, ízvilág megismerését segíti, mindezt teszem a ráeröltetés szándéka nélkül, egyéni tapasztalataim alapján. 

Nos...

A FOGYASZTÁS FIZIKAI ALAPJAI!

Nézzük a nélkülözhetetlen alap infrastruktúrákat, nevezetesen az egyik lényegit, a pálinkát, mondjuk, szobahőmérsékleten (20-22 C fok), valamint vegyünk egy kellően öblös - akár konyakos- talpas poharat, fedővel, vagy ha fedő nincs, bármilyen fedésre alkalmas fedőanyagot, úgymint, tiszta írólapot, itatóspapírt, üveg óralapot, üveglapot, stb.)! Ez így rendben!

Lássuk a pohár funkcionális elemeinek fizikai működését, alapjait.

A pohár, talp feletti öblös része fontos a párolgási felület biztosítása végett, az ideális kipárolgási sebesség segítésére. A pálinka betöltésekor az történik, hogy az öblös belső felületre, a filmszerűen felvitt illatmolekulák kipárolgása megindul, elméletben az illatalkotók forpontjának sorrendjében, amit segít a pálinka optimális 20-22 C-fokos hőmérséklete. Ez a kedvező állapot!

Ott tartunk, hogy a pohárba betöltött pálinka  folyadékfelületéről is, és a pohár öblös belső felületén lévő filmrétegről is a  párolgása beindul, majd folyamatossá válik, tehát az illatmolekulák megtöltik a folyadék feletti, a fedő közötti légteret. Ezen ponton kiemelkedő jelentőséggel bír, a pohár szájkiképzése. Az az ideális, ha a szájrész szűkülő formájú, mert ez lesz a  biztosíték arra, hogy a fedél eltávolítása után, az illatmolekulák az orrunk irányába terelődjenek, a lehető legkisebb illatveszteséggel! Ez a kifejezett cél!

Ellenkező esetben, szélesedő, táguló szájkiképzésnél, az illatalkotók tölcsérszerűen az orrunktól eltávolodnak, szétterülnek! Ez veszteség, ekkor illathiányos állapot jön létre, amiért kár!

Mindezek voltak a fogyasztási élményhez szükséges fizikai feltételek, most jöjjön a tényleges fogyasztás!

A TÉNYLEGES FOGYASZTÁS!

Töltsünk a fentebb említett speciális pohárba 2-3 cent, megfelelő hőmérsékletű páinkát, majd azonnal fedjük le. Megjegyzem, ha nincs kellő hőmérsékletű pálinkánk, akkor jó lehet egy kíméletesen előmelegített pohár is.

A poharat kézbe fogjuk, körkrösen megmozgatjuk, ezzel első lépésben a folyadékból történő kipárolgást segítjük, továbbá felviszünk egy vékony filmréteget a pohár belső felületére, tehát mégtovább növeljük a felületet, katalizálva ezzel a párolgási sebességet. Néhány másodperc várakozást követően, mintegy az orrunktól mért 20 cm távolságból, a fedőt levesszük.

Ekkor, és először a könnyen illó illatmolekulák az orrunk irányába jutva érzékelhetővé válnak. Ahogy lassan tovább közelítjük a poharat az orrunkhoz, egyre komplexebb, egyre színesebb alkotókkal találkozhatunk, és élvezhetjük, elemezhetjük a sokszinűséget. Szakmai értelemben ez az illathalmaz, a pálinka  jó vagy rossz struktúrájának megfelelően érkezik az orr érzékelő receptoraihoz. Tulajdonképpen ekkor ismerkedhetünk meg a fej, a szív, és az alapillatokkal, melyek térben és időben jól érzékelhető változatosságot mutatnak, ami a gyümölcsfajta tipikusságait jelentik, érzékeltetik, úgymint virágillatok, édes gyümölcsösség, citrusok, fűszerek, pirított mandula, lekvár, stb. Ez az igazi élmény, ekkor, és ilyen környezetben kapjuk meg a pálinka legteljesebb "illatesszenciáját", persze csak abban az esetben, ha korrekt, szép pálinkáról van szó!

Más a helyzet egy hibás párlat esetén, mert a hasonló módszerrel végrehajtott illatelemzésnél, szinte azonnal érzékelhetők az elő-utópárlati alkotók jelenléte, a hibák. Egyértelműen, tisztán beazonosítható lesz az etil-acetát, az acetaldehid, a kozmaolajok, a főtt, savanykás, fajsúlyos alkotók, melyek dominánsak, melyek fedésben tartják az eredeti, jó, és kellemes alkotókat, ami így már nem lesz fogyasztói élmény, de tanulságos!

De térjünk vissza a szépségekhez, ugyanis az illatelemzést követően jön a kóstolás, kortyonkénti dózisban. Ekkor a kortynyi, szájüregbe került pálinka a szájüreg melegétől kipárolog, és az orrgaraton keresztül visszajut az orrba, ahol ismét érzékelhetők az illatolásnál tapasztalt élmények, ami kiegészül, a nyeléskor a garatba került ízalkotók élményével. Ne feledjük, rendkívül komplex, párhuzamos események zajlanak ekkor a garatban, az orrban!

Ez hihetetlen élmény, egyben kihívást jelentő feladat az illat-ízalkotók rendszerszerű értékelésére, az ítéletalkotás nyomasztó nehézségére. Ekkor kell értékelni az illat, az íz harmóniáját külön-külön, majd a kettőt összevetve, az ital totális harmóniáját! Vagy kisebb-nagyobb hibák esetén, szerkezeti hiányosságok meglétekor, az alkotók helyes vagy helytelen dominanciája révén, a diszharmónia meglétét, nagyságrendjét! Szép szakmai kihívás!

Ha, és amennyiben fogyasztottunk, a pohár kiürült, nincs vége a „játéknak”! Ekkor jön a „szárazpróba”, ami, ha eddig bármikor a fogyasztási fázisban hezitáltunk bármilyen értelemben, most lezárhatjuk az önmarcangoló belső vitánkat, a vizsgált pálinkát illetően. Hogyan?

Az üres poharat tartsuk lefedve, vegyük a tenyerünkbe, és néhány másodpecig melegítsük. Csodát látunk, érzünk! A relatíve nagy belső párolgási felületről (üres a pohár), erős intenzitással kipárolognak a maradék cseppnyi illó alkotók, melyekről további információkat kaphatunk, de most már fáradtabb, fajsúlyosabb jellemzők képében. De ezen alkotók még lehetnek értékes alkotók, viszont a végén, a pohár teljes belső felületén a maradékanyagok enyhe főtt, kissé savanykás benyomást kelthetnek, tehát némi apró technológiai hibára bukkanhatunk, nyomokban. Ennek nagyságrendje, tartóssága határozza meg a végső értékitéletünket.

Természetesen egy gyenge minőségű pálinka esetén a „szárazpróba”, lesúlytó lesz, amikor is a maradékanyagok jelentős koncentrációban tudatják a tipikus szakmai hibákat. Erre is jó a „szárazpróba”, érdemes megpróbálni, segíteni fog a továbbiakban!

Végezetül, nem akartam mást, minthogy segítsem az eligazodást a Pálinkafogyasztási-Kresz világában, ahol elképzelhetetlen szépségekkel, leírhatatlan illat-ízélményekkel találkozhatunk, és persze egy gyengére sikerült pálinka esetében, a poklok-poklát is megtapasztalhatjuk!

Annak ellenére, hogy az eszmefuttatásom túlzottan elméletinek,  bonyolultnak tűnik, valójában nem az, ezért az érdeklődőknek ajánlom, mert gyakorlati alkalmazása tanulságos, "orral-garattal fogható", remek élményt okoz! Sok sikert!