Szeretem a pálinka ünnepeket, a fesztiválokat. Az az, szeretem, de nem ebben a formában, ahogy az a mostani gyakorlat szerint zajlik. Nehéz az olyan rendezvényre bármit is mondani, ahol a pálinka ünnepe degradálódik alkoholfogyasztássá, ahol a véralkoholszint növelése a cél, ahol a zenei programok decibelszáma a halláskárosodás katalizátora. Ilyenmódon értetlenkedem, és már-már ezzel kapcsolatban semmit nem értek. Megmagyarázom, még akkor is, ha ezzel kihívom a sorsot, netán Szent Miklós haragját, megvetését. Sebaj, majd áldozok a pálinka oltárán.
Alapvízióm, elvárásom egy fesztivállal kapcsolatban mindig az volt, azt szerettem volna, ha az, igazi elegáns ünnep lehetne. Olyan ünnep, ahol sok jó pálinka mutatja meg magát, ahol a környezet méltó a nemes italhoz, ahol a zenei programok a háttér hangulatot adják. Hát, nem ez volt a Deák téren! Valószínü, hogy mai értelmezésben a rendezvény szervezés az gyökeresen mást jelenthet az én naiv elképzeléseimhez képest. Azt gondoltam, hogy ilyen események kapcsán van lehetőség a pálinkáról beszélgetni, a pálinka értékeit megvitatni, elmélyülni az illatok világában, halk háttér zene lágyan suhanó harmóniáinak kiséretében. Hát ennek a fordítottja történt, dübörgő, mindent elsöprő, dobhártyát hasogató zenei programok tették lehetetlenné a diskurzust, az elegancia helyett ordítozásba hajló "konzultációk" zajlottak, - nem kétlem - vélhetően alacsony hatékonysággal. Sokat akartunk adni (értéket), de keveset sikerült, viszont eladtunk (pálinkát). Sokféle eredmény van, nézőpont kérdése!
Aztán érdekes volt látni -kóstolni - azokat a pálinkákat, melyek ki tudja milyen szakmai, kereskedelmi megfontolás alapján 45-50 % V/V alkoholfokkal kerültek bemutatásra. Gondolom, és biztos az én hibám, itt valami új divatirányzat bontogatja alkoholos könnyedséggel, igen erős szárnyait. Mostanában, amikor a kulturált alkoholfogyasztást hírdetjük (minőséget de mértékkel), amikor pontosan tudjuk, hogy csak az alacsonyabb alkoholos tartományokban teljesedhet ki a pálinka illat és ízvilága, akkor érthetetlen ez a tendencia, melyhez persze hallhattunk jól hangzó filozófiákat, melyek zavarosak mint egy elrontott házipálinka, tetejében hamisak. Szakmailag nehezen védhető, az meg ténylegesen szakmaiatlan, ha valaki azért főzi "magas fokra" mert netán némi alapanyag hibát kíván elfedni, vagy netán erjesztési-lepárlási hiányosságok adódtak. Szeretem a véletlenszerű nagy találkozásokat, de ez a "magasfokú találkozás" fenti okból nem az volt. Ez szerencsétlen találkozás volt, kár volt. De hogy jót is mondjak, a nagyszámú magasfokú pálinkák között volt néhány kifogástalan is, számuk, mint fehér holló.
Mindent összevetve Gracian igazat írt, "Aki sokat ad, nem ad, hanem elad.". A fesztiválon sokat akartunk adni, nem sikerült, a szakmának, a fogyasztónak, nem adtunk, keveset adtunk, viszont eladtunk. Kicsit eladtuk a pálinka nemes ügyét, az ünnep szépségét, méltóságát, és olykor a nem kellően korrekt pálinkát. Tudom, nézőpont kérdése az egész!
