Kellemes érzéssel tölt el a hír, miszerint rendkívül ízléses, és elegáns kiszerelésű lett, a 2012 évi Pálinka Fesztivál tiszteletére ”megszerkesztett” "Év Barackpálinkája"!
Csak reménykedem, hogy a beltartalom is hasonló színvonalú, az az, a tartalom és a forma egységet mutat! De vajon mutat?
Vajon a házasítás szakmai értelemben hozott valami újat, valami minőségit, egyedit? Vagy csak készült egy "koktél", egy keverék, önös érdekeket szolgáló céllal, a szakmaiságot nem ritkán legázoló „betyáros” szakértők útmutatásával? Megjegyzem, mellesleg a koktél készítés alapjaiban más szakma, más szabályokkal!
Alapelvként a szakmában illik tudni, hogy a különféle párlatok házasítása akkor hasznos megoldás, akkor szakmai, ha a keletkezett új termék beltartalma, illat, és ízértéke, komplexitása, harmóniája több, magasabb mint az eredeti alappárlatoké volt. Ez csak így értelmes!
Lényegi kérdésnek kell lennie, hogy magát a blendelési "akciót" milyen szakmai filozófia mentén szeretnénk végrehajtani. Milyen – csúnya kifejezéssel élve- illat-ízstruktúrában gondolkodunk, pl. mely barackfajta jellemző illatalkotóját (virág/lekvár) kívánjuk dominanciaként megjeleníteni, illetve ezen illattipikusság mögé milyen egyéb (magzamat/fűszerek, citrusok), a gyümölcsre jellemző más alkotókat kell „felépítenünk”. Ehhez viszont nagyon ismerni kell a résztvevő párlatok tulajdonságait, minőségét, hibáit, erényeit, majd ezen ismeret birtokában kell tudni meghatározni az egyes párlatok felhasználási arányát! Ez szakmailag kézenfekvő! És nem egyszerű!
A következő fontos szabály az, hogy az „összeblendelt” párlatot több hónapon át szükséges pihentetni, azon célból, hogy a blendelés során bevitt oxigén elvégezhesse áldásos, és jótékony oxidációs tevékenységét, majd ezt követően a redukciós folyamatok helyt kaphassanak. Ezen időtávon, és reakciók révén az illat-ízalkotók változnak, elbomlanak, újak keletkeznek, rendeződnek a belső egyensúlyi viszonyok, a párlat lesimul, egységes kerekké, harmonikussá lesz. Ez így lesz rendjén!
No most akkor rendjén lehet ilyen szempontból az Év Barackpálinkája? A fenébe is, miért is ne, hát csak a fentiekben leírt három alapszabályt kellene betartani, és kész! Kész? Nem egészen! Nem egészen, mert létezik azért még néhány apró kiválasztási szempont, ami némiképp tovább bonyolítja a folyamatot, nézzünk néhányat. Talán érdekes lehetne a párlatok főzési technológiájából adódó minőségi különbségek ismerete, a utópárlati alkotók mennyiségének összevetése, a textúrák állapota, egyáltalán a párlatok kvalitatív mutatóinak a helyzete! Nos, így már kissé bonyolultnak vélem az ügyet, ezért aggályaim vannak...
Egyik aggályom az, vajon hogy, és milyen kritériumok alapján lett kiválasztva az a 11 főzde, aki a 11 féle alappálinkát szolgáltatta? Vajon kik lehettek a zsűri tagjai? Milyen szakmai menetrend szerint folytathatták le a "gyártásellenőrzést", a pálinkakiválasztást? És őket vajon ki delegálhatta? Vajon milyen szakmai protokoll alapján házasítottak, milyen protokoll szerint követték le a pihentetési fázist? Egyáltalán mennyit pihenhetett az Év Barackpálinkája?
Mellesleg, ismerve a 11 főzde szakmai tevékenységét, a névsort elnézve, úgy 40 %-ra becsülöm a minőséget produkálók számát, persze tévedhetek, lehet hogy 45 %. Akkor viszont bocsánatot kell kérnem! Amennyiben a fentiekben említett szakmai alapvetések a blendelés során nem érvényesültek, akkor 100 % hogy nincs miért bocsánatot kérnem, mert a végeredmény nem lehet minőségi, sem szakmai! De ki tudja, a marketing sok mindenre jó!
És ha mondjuk, tényleg nem minőségi, akkor viszont képletesen ugyan, de az Év Barackpálinkájának kell majd bocsánatot kérnie, részben a szakmától, nem utolsó sorban a minőséget ismerő, igénylő fogyasztóktól! Pedig Ő semmiről nem tehet! Szerencse, hogy limitált darabszámban készült!
