„Akadémia: a tudományok vagy művészetek, vagy ezek egyes ágainak művelésére hivatott intézet. Legelőször Platon iskoláját nevezték Akadémiának.”
No, ez érthető, viszont belebotlottam egy hírbe, melyben utaltak egy családi névvel ellátott Akadémiára, mégpedig Pálinka Akadémiára. Mi a fene, ilyent sem hallottam még! Ezidáig!
Próbáltam értelmezni a dolgot, a fentiekben említett szótári idézet segítségével...
Szóval, én azt gondolom részben stimmel, meggyőződésem szerint – kis túlzással ugyan – a pálinkafőzés tudomány, ha azt kellő elméleti-gyakorlati szakértelemmel, alázattal művelik, sőt ez esetben a végtermék, a produktum akár művészi is lehet. Ez is stimmel!
Ezt követően azon meditálok, hogy hol, hogyan jöhetett létre egy ilyen speciális intézet ma Magyarországon, melynek neve ráadásul Pálinka Akadémia?
Vélelmezem, valami hihetetlen tájékozatlanságról tanúskodom, nem tudom, ezért aztán szégyellem is magam! Az azért vigasztal, hogy annyit tudok, Platon iskoláját nevezték elsőként Akadémiának, aztán létezik Katonai Akadémia, Tudományos Akadémia, stb. És most itt van a legújabb akadémia, a Pálinka Akadémia!
Aztán lapozgatni kezdek emlékeimben, és rémlik valami.
Hallani lehetett egy "kollégáról", aki rövid ideig dolgozott szakma közelben, értékelhető teljesítmény nélkül, aztán rövid idő után, az előbbiek okán már ott sem. Majd később mit ad Isten, mondják, névjegykártyán tudatta, terjesztette, hogy Ő„pálinkaszakértő”?! Ez nem semmi karrier, nagyívű mint az otthon-főzött pálinka, kicsit zavaros, kicsit ütős, szakmailag itt-ott hiányos, de jogilag az! Ez azért nem kevés!
Az íves karrier következő fázisa az volt, amikor eszelős személyi marketinggel, elvhű "baráti-szakmai" hátszéllel, fizetős pálinkatréningeken "kondenzált" le oktatóként, ahol fene nagy szakmai tudását csillogtatta a szakmát megismerni akaró "frakcióknak". De, hogy eddigi szerteágazó ismeretei kellő hatékonysággal hasznosulhassanak a pálinkás-ugaron, tovább aktivizálta magát, most már bírálóként, több hazai rendezésű, kétes színvonalú pálinkaversenyen! Azt gondolom ez már sok(k) lehetett a szakmának, a versenyeknek, a pálinkának!Gondolom én!
És még nincs vége, mivel a tudomány nem ismer határokat, ezért határtalan önbizalommal Pá-(link)-a (Akadémiát) alapított, ami meg azt hiszem, az alapító előéletét látva, kellően hiteltelen, csak úgy mint az aromával korrigált, tölgyfa csipszen "érlelt pálinka". Ez ám a karrier! Íve van! Igen, de kérdés milyen irányú?
No, én másként gondolom...bár tévedhetek!
Ez a stílus, ez a szakmai alapok nélküli öntelt magamutogatás, és a következményeként megjelenő önös anyagi haszonszerzés nem közösségi, nem szakmai érték, tényleg nem az, mert a gyakorlója érdemi szakmai tudás nélkül, szakmai alázat híján, egészségtelen önbizalommal képviseli a szakmát, szakértőként! Ez a lehető legkárosabb tevékenység fajta, mert árt!
Különben meg azt tartják, aki tudja a pálinkafőzést, az csinálja, aki csak tanulta, az meg beszél róla (tisztelet a kivételnek), viszont ettől még senki sem lesz szakértő (tisztelet a kivételnek)!
Shakespeare így vélekedik:
"Aki beszél, nem tesz. Légy benne biztos: kezünkkel, és nem nyelvünkkel dolgozunk.".
Persze, ami ilyenkor egyértelműen biztos, az a szakmai károkozás, hiszen az említett „szakértő”, más "szakértőkkel" -mert van belőlük - érdekcsoportokba verődve fejtik ki áldásos tevékenységüket, védve egymás érdekeit, a szakma ellenében. Miközben hangzatos címeket adományoznak egymásnak, befolyásolják a versenyek eredményeit, ebből jól megélnek, a szakmán élősködnek, uralják a szakmát.
Nos, itt a baj, sőt ez több mint baj, ez szakmai ámokfutás, most már Pá-(link)-a (Akadémiai) keretek között, "jól képzett" pá-(link)-ás (oktatókkal)!
Hát ez van, de hát mint tudjuk...
"Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogyan vannak igen jól öltözött ostobák."
(Chamfort)
