Olvasom az alábbi hírt...
„Olyan rendhagyó művészeti pályázatra hívtuk a galéria művészeit, melynek célja a Rézangyal Art Collection létrehozása és bevezetése. Ez azt jelenti, hogy egy-egy pálinkánk inspirálására a jelentkező művészek egyedi és rendhagyó műtárgyakat alkotnak”
Én, előpárlatosan csípősnek, utópárlati fajsúlyossággal non-kreatívnak, ebben az esetben "angyalian ütősnek“ vélem az elképzelést, erős kreatív zavarkeltéssel.
Miért? Akkor, amikor az említett társaság pálinka-szakmai varázslatai, mókolása, a felvásárolt vegyes minőségű pálinkákban ölt testet, amikor saját pálinkájuk nincs, akkor talán valami, valamivel nincs szinkronban! Mondhatnám, ilyen eset előfordulhat (náluk csak ilyen fordul elő!), csak ezután logikailag nehéz követni a cikkben leírt, alapvetően nemes folyamatot, nevezetesen, hogy “…egy-egy pálinkánk inspirálására a jelentkező művészek egyedi és rendhagyó műtárgyakat alkotnak”. Szóval, nem értem, középszerű, gyenge minőségű pálinka, milyen katarzist generál a művészben, ami aztán művészi műtárgyban testesül meg?
Elképzelem... vízióm szerint, egy dominánsan elő-utópárlati jellemzőket mutató pálinka a művész keze nyomán, csípősen dermesztő, alkoholpárás téli tájat láttat, mondjuk (kozma)olaj festményen, erősen ittas, támolygó, imbolygó angyali alakkal az előtérben, akinek kezét Rézangyal Art Collection tüzesen vad pálinka melengeti.
Nos, hát ez így nem hihető, nem lehet, mert egy jó pálinka “művészi” módon készül, szakmai alapossággal, igényességgel, ami a fogyasztót megérinti, szakmai értéke van, a művészt meg ez kell hogy inspirálja, bár a művészi szabadság határtalan!
No ez lenne a szakma, ez a művészet, ami ettől eltér, az rosszul, és tudatosan értelmezett marketing, szakmai tévedés! Így hát, talán többre kellene becsülni a művészi pálinkát, a szakmát, és a szépre, igényességre érzékeny művészetet!
