pá"LINK"a-"ÜGYEK"

Őszinte örömmel vettem ismét kezembe a "Pálinka világ" decemberi,
mondhatnám ünnepi hangulatú számát. A lap minősége, a színek, a fotók
továbbra is a minőséget érzékeltetik, összegezve, az igényességet.
Tetszik!
 
Belelapozva aztán némi csalódottság lett úrrá rajtam, amikor a "Pálinka
kontra szeszes ital" cikk egyes fejezeteit olvastam. Itt már nem
érződött az előzőekben említett permanencia. Lenyűgözött az a
hihetetlen szófordulat özön, jól hangzó kifejezés, mint a " Mit akarunk:
az olcsó silány, vagy a drágább prémiumterméket?" . Ez a szavakba öntött
ellentétpár eszmeiségében végigfut a teljes cikken, ahol "igazi
szakmaisággal" magyarázza a magyarázhatatlant.
 
De kezdem az elején. Én a pálinka minőség, a minőségi pálinka híve, a
mindennapokban az egyik alkotója vagyok e nemes italnak, tehát azt
védem, akkor, amikor védeni kell, ez helyes. Itt viszont nem erről
van szó, itt alapvető szakmai tévedés, megtévesztés van, hiszen a cikk
az "egészségre káros" kommersz italokkal állítja szembe a hungaricumot,
a pálinkát. Ez pedig némi szakmai hiányosságról, butaságról, helytelen
italtechnológiai ismeretekről árulkodik. Sebaj, Varró is azt mondta: "
nem mindenki muzsikus, akinek hangszere van.". Egyetértek!
 
Ami pedig a  kommersz termékeket illeti,  a világon mindig volt, lesz,
és ez a mi szakmánkban is így van, bármennyire is fáj. Az pedig
alapvető szakmai tévedés, hogy egy kommersz italt, terméket ne lehetne
kellő szakmaisággal, - a kategóriájában - jó minőségben előállítani!
Nos, bizony ez is egy komoly szakma, melynek korrekt produktumára  igény
van, melyet keresnek. Így aztán álságos, igazságtalan két nem hasonítható
termékcsoportot ki tudja milyen meggondolásból szembeállítani. Ez a
valódi "egylépéses tudatlanság", a tradicionális szakmai demagógia.
 
No de tovább megyek, és immár söprögetek, a higiénia világába szédülök,
ahol a  "szeszipari szakma háza táján is volna azonban mit söpörni"
megállapítás igyekszik tudatni, hogy a gonosz nagyobb vállalatok
mivel vádolják a bérfőzőket. Ez érdekes, mert ha igaz amit a cikk
fejteget, nevezetesen hogy a bérfőzők ellenőrizetlen alapanyagból,
gyenge minőségű pálinkával "szédítik" a piacot, akkor itt lenne a helye,
az ideje a szakmai söprögetésnek. No ez az a kategória - nem kommersz -
ahol nincs helye a szakmai demagógiának, itt már a valódi kétlépéses
technológiával előállított, védett pálinkáról szólna a történet.
Megjegyzem, ebben az esetben, itt lehetne nagyot alkotni! Itt lehetne
okosat tenni, nem okoskodni, a kommersz problémakörön túllépve. Persze a
cikkben a téma "szak-értője" ezen a részen, előpárlati könnyedséggel,
középpárlati eleganciával, gyors párolgási sebességgel túllép. Ez az
igazi kommersz megoldás! Pedig itt én is szívesen elidőztem volna,
tanulmányozva a szakmai söprögetés technológiáját, amitől tisztaság
lehetne, de legalább is tisztulás.
Ezt követően  jön a következő "párlatrész", - bár mintha már lett volna
- a refrén,  a "nagyobb szeszipari üzemek" aromával, finomszesszel -
talán nem jó az oldhatósági sorrend- előállított, pálinkának látszó
kutyulmányai uralják a boltok polcait, ami megint csak csúnya dolog, az
nem odavaló, majd erős mélabús aggódás következik egy-egy volt pálinka
márkáért. Ez persze szimpatikus, jól eső, kollegiális, egyben
komikus.
Aztán felcsigázott a következő, mély gondolat, idézem: "...hogy bizony,
a nagy likőrgyártók pálinkáit kevesen tudnák megnevezni". Hát most meg
én lettem mélabús, ez nekem rossz, tényleg nem ismerik a Z. Nemes
pálinka sort, a Kosher családot? Ez így nem kosher, no de nem itt a
baj, talán tudatos tudatlanság lehet? Lehet, de mennyire!
Végezetül csak hogy ne legyek félreérthető, féltem a pálinkát, féltem a
szakmát, de nem a kommersz italoktól, hanem a kommersz szakmai
közbeszédtől, a sok önjelölt szakértőtől, bár ha emlékeztetem
magamat egy bölcs mondásra, akkor a cikk tartalmi része egyensúlyban van
a "szak-értő" mondanivalójával , ami így összegezhető:
"Isten semmiből teremtette a világot, meg is látszik rajta."