Ismerősöm, aki a környéken köztudottan ínyencnek számít, a napokban meglepett egy bontott üveg, „jóféle” pálinkával, tudom ő szereti a jóféle pálinkát. De csak azt!
Ő, aki már-már beteges precizitással keresi, hajszolja az egyedi házi-termékeket, azt vallja, hogy a minőség, az ellenőrzött technológia, a piacon kivívott elismerés, a név, a bizalom alapvető pillére a színvonalas, minőségi terméknek, ami a kulináris élvezetet okozó termékeknél még hangsúlyosabb. Leegyszerűsítve, nem mindegy mit eszünk, iszunk, mert egy rossz ételnél, italnál rosszabb talán nem is lehet!
De visszatérve a „bontott-pálinkához”, melyet nyilvánvalóan nem ajándéknak szánt ismerősöm, kérte nézzük meg, mert valami gáz van! Ránéztem a palackra, talán csettintettem is, mert egy nagy hírű pálinkaház, többszörös nyertes termékét szorongattam, mellesleg tényleg nem akármilyen pálinkaházról van szó! A palack 0,35 literes, ha minden igaz, benne szamócapálinka, nagyjából 5000 Ft. árban, litere több mint 15 000 Ft.
Igaz, drága, de hát drága az alapanyag, alacsony a fajlagos középpárlat kihozatal, a magas szintű technika-technológia sokba kerül, így aztán a magas ár önmagában nem gond, főképpen akkor nem, ha a minőség arányban van a palackárral!
Hát nézzük, a minőség valóban arányban van a palackárral? Egy biztos, ismerősöm nem a magas ár miatt hozta mustrára a pálinkát, ismerve őt, nagyobb bajra gyanakodtam. Gáz lehet?
No, lássunk hozzá, az öblös, fedeles pohár előkerül, majd belegravitál kevéske szamóca, fedél vissza, várunk néhány percet. Az első illatmolekulák az orr irányába érkeznek, és jön a konzekvencia:
Mély gyümölcsös illatok, rendkívül decens formában, a szamócás fiatalos, mozgékonyság nem jellemző! Sőt, a gyenge gyümölcstipikusság inkább málnás jegyeket mutat, míg a szamócás jegyek háttérben vannak. De, ez még nem veszélyes, lehet ilyen, ami viszont egyre jobban zavaró, hogy a nem egészen tiszta gyümölcsjegyeket lefedi egy nehéz, fajsúlyos, enyhén savanykás, főtt tipikusság, ami keveredik zöld füves-fás illatokkal (nem kellően érett gyümölcs). Azt hiszem itt a baj, ezek utópárlati jegyek, ha pedig azok, akkor itt lepárlástechnikai-technológiai hiányosságról van szó! Ezek pedig a szakma szabályai szerint, a hibás párlatok ismérvei!
Ez gáz!
Jöhet a kóstolás, a málnás-szamócás jegyek a garatban elfogadható intenzitással érzékelhetők, az utópárlati zavarok megvannak, de nem dominánsak. Ebből az adódik, hogy a pihentetés hatékony volt, a pihentetés korrekciós hatása egyértelmű. Az alkohol jelenléte nem zavaró, a simaság, a bársonyosság többé-kevésbé rendben.
Ez nem gáz!
A „száraz próba” némiképpen leképezi az illatképet, a kipárolgás első fázisában, visszafogottan ugyan, és fedésben, de jönnek a gyümölcsös jegyek, aztán a kipárolgás szabályainak megfelelően, a gyengülő illatjegyek után, illetve azzal egy időben érkeznek az utópárlati alkotók!
Ez gáz!
Tényleg gáz, mit lehet erre mondani?
Talán elhibázták, nem, biztosan elhibázták az elő-utópárlati frakciók leválasztását, illetve a decens illatkarakter nem kellően érett gyümölcsre utal, vagy rosszul megválasztott fajtára! Azért a szakmában van ilyen, előfordul. Igen, de itt, ebben az italkategóriában, a luxuskategóriában, nagy a tét, drága termékről van szó, ahol általában egyet szabad tenni, nevezetesen az árral lehet lefele menni, a minőséggel nem! Nem elegáns egy nagynevű, pálinkában profi cégnek az ilyen típusú magatartás, tetejében tisztességtelen a fogyasztóval szemben! Etikai, morális határokat feszeget az, aki a felépített ismertsége, a jól csengő neve alatt, minőséget csökkent, árat nem, ilyenformán a valójában 3000 ft-ot érő pálinkát, több mint 5000 ft-ért árulja.
Igen árulja, csak eközben egy kicsit a szakmát is árulja, a
fogyasztót pedig nagyon elárulja! EZ GÁZ!
