HTML

pá"LINK"a-"ÜGYEK"

Mottó: *Igyál hogy élj, de ne azért élj, hogy igyál.* ÜGYEK a pálinkáról, a szakmáról, hasznos dolgok a kulturált fogyasztásról, haszontalan az alkoholizmusról, mindez azoknak, akiket érdekel, akiket nem, akiket felháborít, akiket nem!

Friss topikok

Linkblog

A „rossz pálinkától”, a rosszindulatig...

sompalinka 2010.07.03. 00:20

Brüsszelből, Lovas István keze nyomán, írásmű érkezett, EU-ba nem illő stílusban, pálinka-szakmai értelemben pedig értékelhetetlen, tömény butaságokkal.

 

De sebaj, mondhatnánk, mindez legyen a „szerző” felelőtlensége, a szabad vélemény nyilvánítás okán, bár aki a Magyar Nemzet oldalán megszólal (pálinka) szakmai kérdésekben, annak illendő lenne az acetonos, értéktelen stílusalkotókat még az elején leválasztani, az előpárlati zavarosságot, a zagyvaságot  pedig érdemes lenne nem amatőr módon, de "kifinomítani”! Esetleg Szent Miklós segítségét igényelni!

 

Egyszerűen azért, mert az említett alkotók pálinkahibára utalnak, és lám milyen sokszínű a pálinkaszakma, a pálinka, ugyanis egyes jó, vagy rossz tulajdonságai akár rokonvonásokat mutathatnak az emberrel, így a brüsszeli szerzőnk jó esetben akár lehetne nemes is, szakmai értelemben korrekt is! Most viszont  a nemességről, a szakmai tisztaságról, korrektségről szó sincs, mint említettem, itt a (pálinka)hiba leképződött, "átpárolódott" a szerzőre! A mondanivaló zagyva, kozmás, súlytalan, nincs textúrája, olyan mint az elhibázott, otthon főzött pálinka! Egy "értéke" létezik, az, hogy fogyaszthatatlan!

 

Szóval az történt, hogy a szerző tesztet végeztetett néhány szubjektív, gondolom pártatlan, amatőr pálinkaivó baráttal, akik a Besztercei Szilvát, a Magyar Kajszit, a Cigánymeggyet eképpen minősítették: „a három pálinka egymástól megkülönböztethetetlen. A közös ízük az acetonra emlékeztette a kóstolókat,...”

 

Ez szakmailag nem semmi, nem kis teljesítmény! Persze -tudom- lehet visszafogott illat-ízvilágú, neutrálisba hajló párlatot készíteni, de hogy gyümölcstipikusságban némi különbözőség a három párlatban, -"hétköznapi" lepárlástechnikával - ne legyen, az természetesen kizárt! Blődség! De, érdemes ezt a nagyívű minősítési teljesítményt átfordítani, ez akár komoly szakmai mutatvány is lehetne, akár szabadalmazható is! Tehát a kérdés úgy vetődhetne fel, lehet e három különböző tipusú gyümölcsből azonos tulajdonságokkal bíró, illatban-ízben "megkülönböztethetetlen" párlatot varázsolni? Ugye, ez alapvetően lepárláselméleti képtelenség, illetve két esetben nem, az egyik eset, ha a párlatot ipari technikával készítjük - itt most nem erről van szó!-, a másik eset egyértelmű (a címkéről olvasható!), ezt még az "amatőr" haverok is eltalálták, ugyanis mindhárom párlat etanol tartalma hajszálra azonos, pontosan 40 %! Ez tényleg azonosság!

 

Egyfajta sejtésem persze van a "szakértői" minősítést illetően, nevezetesen az, hogy az amatőrök, ténylegesen, nagyon amatőrök lehettek, de még inkább az, hogy itt sajnálatos testi fogyatékosságról van szó, egészen pontosan arról, hogy az amatőr haverok szaglószerve fizikai értelemben, helyileg nem volt/nincs az eredeti pozíciójában, az arcon! Ez viszont, ebben az esetben így már nem pálinka, hanem tisztán egészségügyi probléma! Talán Brüsszelben kezelhető!

Vagy netán, az amatőrök mögött nem is annyira amatőrök vannak tudatosan elrejtve, netán sanda célokat szolgálva? Talán!

 

Aztán itt van az aceton, ami persze nincs is a pálinkában, ha meg van, az a küszöbérték alatt, ami van, és lehet, az az acetaldehid, az etil-acetát, ami ha ott van, akkor az valóban pálinkahiba! De ezt a lelkes "amatőröknek" is tudniuk kellene, hisz állítólag érezték, ennek ellenére úgy vélem, végkövetkeztetésük zavaros koreográfia szerint sugallt, egyben markáns pálinka-szakmai tájékozatlanságról tanúskodik!

Hogy is mondták az "amatőrök"? Így: „a három pálinka egymástól megkülönböztethetetlen.”

Nos, ez nem lehet igaz, mert ha az acetaldehid híg alkoholos tartományban van, akkor az tipikus almaillatot mutat, tehát minimum azonos módon, mindhárom párlatban intenzív almatipikusságot kellett volna felfedezni, jelezni, sőt miután más-más gyümölcsből, különböző időpontban készültek a párlatok, így vélhetően más-más mennyiségben volt jelen az acetaldehid, ebből az következne, hogy az egyiknek almásabbnak kellet volna lennie a másiknál, a harmadiknál! És tetejében mindez cigánymeggyes, barackos, besztercei szilvás háttérben! Akkor hol is van az azonosság? Most akkor hol is állunk szakmailag?

 

Nos, ez az egész ügy "almás", ez balkáni sületlenség, az EU-s Brüsszelből!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://somojopalinka.blog.hu/api/trackback/id/tr262126313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sárfehér 2010.08.09. 13:14:20

Ha nem haragszol, kicsit csodálkozom a posztodon. Az eredeti cikket nem találtam, és amit leírsz róla, hát valóban a szerzők dilettantizmusára utal. Ugyanakkor nem értem, hogy a népiesen "acetonos" illat eredetét miért az aldehidek közt keresed? Közismert, hogy az egyes számú cefrehiba az ecetesedés, ami mindenféle acetát-észter, elsősorban etil-acetát képződéséhez vezet. Na ez az, amit népiesen "acetonos" jelzővel illetnek. Az is közismert, hogy a kommersz italokat szokás amil-acetáttal "aromásítani", na, ettől is szörnyű "műanyagos" illata támad. Németországban egyszer egy horvát vendéglőben hoztak ilyen slivovicát, de még a vörösbor is amil-acetátos volt. Brrr.

Szóval, nem tudom, hogy mit kóstoltak az inkriminált szerzők, de nem lehet, hogy mind a három valami "gyári tuningolt" aljaszesz volt?

sompalinka · http://sompalinka.blog.hu/ 2010.08.09. 20:16:15

@Sárfehér:
Nincs semmi baj, jót kérdeztél, köszönöm, vegyük sorra a nem túl egyszerű felvetéseidet.

Nos, az elmélet szerint, az etil-acetát keletkezése alapvetően mikrobiológiai fertőzés eredménye, tehát ha a cefre fertőződik ecetsavbaktériummal, akkor az alkohol oxidálódik ecetsavvá, az ecetsav pedig reagál a még jelenlévő etilalkohollal, így valóban etil-acetát keletkezik.
De nem ilyen egyszerű a helyzet, mert ha a keletkezett etil-acetát viszonylag kis koncentrációban van jelen a cefrében, akkor az kellemes alkotó lesz, ha nagy koncentrációban van jelen, akkor viszont savanyú, ecetes, ragasztós illatot ad, melyet a lepárlásnál az előpárlattal kell leválasztani, tekintettel arra, hogy alacsony a forráspontja.
Ha nem sikerül leválasztani, akkor a középpárlat az említett illatalkotókat mutatja, tehát hibás lesz!

De az elmélet nem ilyen vegytiszta a gyakorlatban, nézzük hogy bonyolódik tovább az ügy. Ha a cefrét szakszerűtlenül erjesztjük, magas pH értéken, fajélesztő nélkül, vagy a tárolás során levegővel érintkezik, akkor a vadélesztők nagymennyiségű acetaldehidet termelnek, és a cefrében feldúsúl az erős, szúrós, irritáló jelleg, amely a párlás során szintén átkerülhet a középpárlatba, tehát ismét előpárlat jellegű pálinkahibáról beszélhetünk.

Ekkor már az acetaldehid szúrós, és az etil-acetát ragasztós kombinációja rendkívüli nehézséget jelent, amit nagyon nagy figyelemmel a lepárlásnál némiképp korrigálni lehet az előpárlati fázisban. De a megoldás persze a szakszerű gyümölcsfeldolgozás, a korrekt irányított erjesztés, a megfelelő tárolás!

Szóval az általad (jogosan) kifogásolt írásban egyszerűen nem kívántam túlbonyolítani a lényeget, nem akartam elveszni a kémiában, a bio-kémiában, ezért leegyszerűsítettem az előpárlati alkotók minőségre ható fajtáit, csupán érzékeltetni kívántam egy-egy tipikus alkotón a pálinkahibát.

Igazad van, mert pl. a barackesszenciához, mint szintetikus aromához használnak többek mellett acetaldehidet, etil-acetátot, amilacetátot,stb., amiből aztán készül a kommersz, barackízű szeszesital!
Végezetül, az eredeti cikket már én sem találom, egyébiránt a Magyar Nemzet online-on volt olvasható, úgy 2 hónapja.
süti beállítások módosítása