Házi Cointreau /Dési János/Népszava- EREDETI SZÖVEG!
A mama ma rám bízta a papát, hogy menjünk el együtt sétálni a friss levegőn. Mert a papának szüksége van arra, hogy táguljon és erősödjön a tüdeje, hogy ne legyen satnya.
A mama arra is megkért, hogy vigyázzak rá, vigyek mindenképpen üvegben sört, nehogy kiszáradjon véletlenül, meg a butykosomban egy kis pálinkát is. Arra az esetre, ha elromlana a kedve vagy nem lenne már ereje tovább levegőzni, akkor csak egy stampedlit belediktálok és rögtön bírja tovább.
A mama nagyon finomakat főz otthon egyébként. Rendszeresen kotyvaszt nekünk almapálinkát, meg cseresznyepálinkát, meg barackpálinkát - alig győzzük a cefrét kerülgetni a konyhában. De az az igazság, hogy nincs jobb, mint a friss, erős, jó illatú házipálinka. A bolti vagy a főzetett sohasem tudhatna ilyen ragyogó lenni. A mamám még az ő anyjától, a nagyanyám meg a dédnagymamámtól tanulta ezt, mondhatni anyáról leányra száll a tudomány. Nekem a pálinka szaga jelenti az otthont - ha bárhol járok a világban és megcsapja az orromat a friss törköly illat, máris elgyengülök, remeg a lábam és a képzeletem szárnyán hazarepülök, a jó kis háziak világába. A mama nem tesz bele cukrot általában, és igazi gyümölcsből is szokta csinálni. Bár a papa néha, amikor valamiért nem ízlik neki eléggé, szokott vele tréfálkozni, hogy ebbe édesem, a gumicsizmát, a nádszéket és a nagymamát is belefőzted.
Persze ő is tudja, hogy ez erős túlzás, és nem is szép ezzel tréfálkoznia. Mert a nagymama egyszer tényleg megszédült és belezuhant egy hordó pálinkába. Nem voltunk éppen otthon, senki sem volt a közelben, aki meghallotta volna a kiabálását. Amikor másnap hazafelé jövet megtaláltuk, a hordó alján feküdt, egy csepp, nem sok, annyi sem maradt a hordóban. Mert szegény bánatában kiitta az egészet.
Két hétig csuklott utána és elég súlyos alkoholmérgezést is kapott. Azóta a papa szerelt egy fedőt a hordóra, nehogy a nagyi még egyszer így járjon. Az orvos is mondta, jó lenne, ha vigyázna inkább és nem lefetyelne be napi egy-két litert. Mi is így gondoljuk. Nem mintha sajnálnánk tőle, van elég. Mostanában mindenki annyit főz, amennyit csak akar. És mi sokat akarunk, hogy jó legyen a kedvünk.
Pedig a mi lakásunkban van távpálinka-vezeték is. Sőt tavaly szereltettünk rá egy pálinkamérő-órát. Ugyanis addig az egész háznak közösen mérték az elfogyasztott pálinkáját és a lakók között mindig vita volt, ki mennyit is ivott meg belőle. Mi általában rosszul jártunk, mert mi ugye magunknak csináltunk inkább. Amikor már volt óránk és jött a pálinkamérő-óra leolvasó, meg is jegyezte, hogy a miénk alig a felét mutatja a többiekének. Az az igazság, hogy a távpálinka közel sem olyan jó, mint az önálló rendszerben készülő. Ezért is váltunk le a hálózatról.
A mama most egyébként azért is küldött el minket sétálni a levegőzésen túl, hogy ne legyünk láb alatt. Ki akarja próbálni a házi unicum, meg a házi Cointreau készítését is. Én drukkolok neki. Tulajdonképpen annak örülnék a legjobban, ha amikor szopikálok, az egyik cicijéből viszki, a másikból meg konyak jönne. Házi. Én tényleg az anyatejjel szívom magamba a házi pálinkafőzést.
Dési János / Népszava
Házi Cointreau...másképpen /sompalinka/
A mama ma rám bízta a papát, hogy levegőzzünk, sétáljunk, mert az néha kell. Meg aztán ne satnyuljunk, táguljon a tüdőnk, hogy legyen kapacitásunk! Mama azt is mondta, vigyünk útra sört, meg valami jóféle minőségi pálinkát, de ne az övét, úgy kíséretként, Zwackot, mert a papa fínyás, kényes az ilyenre, no meg ha a papa kezdene morcoskodni, esetleg kötekedni, duzzogni, akkor a jóféle pálinkából be kell logisztikázni némi dózist, hogy csiggadjon, bírjon magával.
A mama amúgy, egyébként nagyon finomakat főz otthon. Rendszeresen kotyvaszt nekünk huncutabbnál huncutabb almapálinkát, meg cseresznyepálinkát, meg barackpálinkát - alig győzzük ilyentájt a cefrét kerülgetni a konyhában. Ilyenkor ott szédelgünk a kissé savanykás, néha talán dohos, hibás cefreszagú, muslincás konyhában. Ha véletlen az említett "szakmai" műtárgyban felbukunk, az nem a mama otthon főzött pálinkájának műve, azt mi nem isszuk, azt csak lábfájásra, deréktáji fájdalmak enyhítésére használjuk a papával, külsőleg, meg preventíve. Az inkább a rendezetlen cefrés hordók műve, csak hát ilyenkor bajos ám a talpra állás, mert néha-néha van kicsi széndioxid a padló szintjében, ami olyan bódítós, így emiatt is nehézkes az eredeti, közel függőleges pozíció helyreállítása. Amúgy, nem olyan rossz az, de azt mondják egészségtelen!
Nehezíti a helyzetet, amikor mama pálinkát főz, ilyenkor megkapó ám a konyha, valami acetaldehides (körömlakk lemosós), kicsit szúrós, kozmaolajoktól fajsúlyos, alkoholgőzös, főtt illatok nehezítik a konyhai tájékozódást. Ez megfogja ám az embert! Csak hát a papa kényes az ilyenre is, erre meg nagyon, még ha ennek aurája van, mint azt manapság említik. Mondják, van benne valami betyáros, olyan szilaj magyaros vírtus, ami a puhányokat ledönti, a keményeket úgyszintén.
De az az igazság, hogy mama szerint, nincs jobb, mint a friss, erős, jó illatú házipálinka. A papa szerint, azért a bolti vagy a főzetett, vagy egy jó Zwack nemes tényleg sohasem bírna ilyen szintet elérni, mint a mamáé, mert a mámáéval górét, meg falazott kerítést, néha még roncsautót is lehet bontani! Papa mondta, hogy régen a mama pálinkája pótolta a negrót is, mert kapart mint a drótkefe, javította a krákogást. De az már a múlt! Papa szerint, a jó pálinkához jó gép, jó fajta cefre kell, meg jóféle főzőember. Mert van ám a pálinkának fortélya fiam! A tudás, nem mindig jó ha csak apáról fúra szálldogál, azt tanulni is kellene! Persze a mama jól főz, olyan ebédet kavarintott minap is, hogy rögtön megittunk rá egy jó Zwack Nemest. Aztán indultunk bontani, amihez mama adott, saját fejlesztésű "bontópálinkát". Attól borúl ám a kerítés, még csak közelébe sem kell menni!
Nekem a jó pálinka sokszínű, mesés, komplex illata, tisztasága, könnyedsége, szakmaisága jelenti az otthont - ha bárhol járok a világban és megcsapja az orromat a friss gyümölcsök illata, máris elgyengülök, remeg a lábam és a képzeletem szárnyán hazarepülök, a minőségi pálinkák világába, tisztelettel gondolva a tradícióra, az otthon főzés szép, de tovatűnő hagyományára.
No, itt most bizonytalanná lettem, tényleg tova tűnt az otthonfőzés hagyománya? Éppen hallom, pálinkában is retro-korszak van, hivatalosan, meg nem annyira hivatalosan, mindenki főz, otthon, gyengét, amennyit csak tud, hogy legyen kedvünk. Erre a papa megvonja szemöldökét, ejnye-bejnyét morog, miközben Zwack Nemes pálinkás palackját fenyegetően megemeli, és mondja, csak mondja, hogy tiszteljük, szeressük a tradíciót, de ennyire ne ragaszkodjunk hozzá, azt a rezes, csípős, előpárlatos, zugfőzős kutyafáját! És ne otthon nyűglődjünk vele, az már nem odavaló! Papa mérges! Hagyjuk a dagadt ruhát másra, - no ez képzavar - papa rosszkor, rosszul idézett. Aztán javít: hagyjuk a kierjedt cefrét másra, ne menjünk fel a padlásra, oda majd a finánc megy, a fene essen bele! Az, meg az Ő dolga!
A mama most egyébként azért is küldött el minket sétálni a levegőzésen túl, hogy ne legyünk láb alatt, meg hozzunk neki próbára, egy jó Zwack Nemest. Közben, mert a mama nagyon nyakas, de innovatív, ki akarja próbálni a házi unicum, meg a házi Cointreau készítését is, de papa, meg én is mondom, ne tegye, ne vegyészkedjen, ne kémiázzon, ne mókoljon, úgysem sikerülhet!
Mert más a világ mama!
De tényleg más, papa?
(sompalinka - nem Népszava)
