Hír, hír...
„Békési Zoli bácsi új szortimenttel rukkolt elő az idén, közte bíbor kajszipálinkával, amivel kapcsolatban azt tudjuk meg tőle, hogy a centrális erőteret célozta meg: egyensúlyba kívánta hozni a tradíciót, a klasszikus készítési módot, miközben egy picit elmozdult a divat felé is, ezért háttérbe szorította a párlat lekvárosságát.” (hvg.hu)
A fentiek olvasása közben gondolataimat próbálom az értelmes szövegértés centrális erőterébe terelgetni, és így értelmezni a szakmai elhajlásoktól sem mentes pálinka-szakmai fejtegetést.
Megjegyzem, ismerem, elismerem Békési Zoli bácsi mindent elsöprő lényét, energikusságát, orkánként zúgó érdekérvényesítő képességét, határtalan hitét, értékelem humorát, csak hát mindezen tényezők időnként a szakmaiságot is el-elsodorják a szakmaiság centrális erőteréből. De nézzük mit is mondott a hvg.hu-nak...
Van új szortiment! Ez jó dolog, derék dolog, ezt elvárja a centrális, és a nem centrális piac is. Viszont nem értem, hogy a szortiment hogyan célozza meg a centrális erőteret, az hol van, hol lehet vele találkozni, úgy szakmailag?
Ja, igen, értem, egyensúly keresés van folyamatban a tradíció és a divat között, szakmailag. Ha jól értem, valami szakmai furfanggal, unortodox technikával (netán oszlopos rendszeren) a divat irányába kíván nyitni, aminek viszont - szerinte- egyértelmű hátránya lesz a lekvárosság háttérbe szorulása.
Gondolom, igen, az lesz, ha menet közben valami szakmailag elromlik, azt forradalmian elcseszik!
Lepárláselméletileg arra gondolok, hogy Békésen, centrálisan korszerű, oszloppal kombinált rendszeren próbálkozgatnak eligazodni az illatok-ízek világában, de valamit menet közben elinnováltak a technika-technológia útvesztőiben, majd a nyert párlatról kiderítették szakmailag, hogy az "lekvárhiányos! És ez hiba! Tényleg az! De sebaj a mai trendet ezzel is le lehet követni, tehát divatozásra, flancosságra kiváló! Aztán meg segít a kommunikáció, az ügyes marketing, centrálisan, lekvárhiányosan! A fene essen bele, ha már a lekvár nem tette!
Bezzeg a tradíció, a kisüsti! Ott bizony a párlatban van minden, nincs hiány semmiből, ott a lekvár, a karcos előpárlat, a szúrós gyümölcsjegyek, a fajsúlyos "üst-jegyek", a savanykás, főtt jelleg. De ennyi kell hagyományilag! Sőt az sem ritka, hogy a textúrát kizárólagosan az utópárlat nem kevés mennyisége adja, ezzel "jótékonyan" fedésben tartva sok mindent, olyant is amit meg nem kellene! No ez ám a hagyomány!
Azt a mindenségit! Ha mindez igaz lehet a mai pálinkafőzési kultúrában, akkor ez ám a valódi centrális szakmai szamárság, a fogyasztó és a környezet vertikális- diagonális butítása!
Jó tudni, az ilyen párlat szakmailag nem tradicionális, viszont tradicionálisan hibás, hagyományosan rossz! Hát ez van, hiába más-más a mai modern filozófia, más az ízlésvilág, ezért aztán előfordul hogy a párlat kissé lekvárhiányos, és van hogy szakmailag hiányos! Úgy centrálisan, meg általában!
Ui.:
A rend kedvéért: Nincs rossz kisüsti pálinka, csak elrontott kisüsti pálinka!
