A napokban nosztalgiáztam, a Neoton Família Don Quijote dalát hallgattam, közben egy pálinka-szakmai hír kapcsán gondolataimat társítottam. Hihetetlen volt a dalszöveg mondanivalójának egybeesése a hír lényegi részével, ahol az együgyűség, a butaság bántó! Megdöbbentő volt érzékelni, hogy ma is élnek, vannak lovagok, igaz nem Cervantesi komikus, szerethető, bugyuta szélmalomharcosok, nem, ők ettől eltérő karakterek, ők tragikomikus lovagok, ők a pálinka-lovagjai, a pálinkán, a szakmán súlyos ballasztként megtelepedett, esetlen lovagok! Hogy mit elbír a pálinka, a szakma, hihetetlen, a rézangyalát! De nézzük mire gondolok.
Az én „Pálinkás”-Don Quijotém egy szikár bús képű alak, aki a mai modern, ám dohos levegőjű, áporodott gondolatokkal teli irodájában üldögél, ott lepárlás-elméleti zavaros módszereiről filozofálgat, és ami a nagyobb baj, mindezt le is írja, idézem... 
„A magyar pálinkát elsősorban üstös rendszerű, szakaszos, kétszeri lepárlásra alkalmas (főzés, finomítás) lepárló berendezéssel lehet előállítani, amely berendezés kiegészíthető az alkohol és az íz anyagok dúsítására alkalmas műszaki megoldásokkal. A magyar pálinka előállítható üstös rendszerű, egylépéses, szakaszos üzemelésű, erősítő feltétes és oszlopos finomítóval kiegészített berendezéssel is, azonban a végső palackozott termékben ezen utóbbi technológiával előállított pálinka mennyisége nem haladhatja meg a 49 %-ot a végtermék alkohol tartalmára vonatkozóan. Nem állítható elő pálinka folyamatos üzemelésű oszlopos rektifikáló rendszeren. „
Hogy is van ez? Ezt értelmezni kellene, már ha ez értelmezhető. Egy bizonyos, itt és most a valóság fejre állt, úgy ahogy van az egész egy a szakmaiságot nélkülöző zavaros szóhalmaz!
De hogy szól a Neoton dalának egyik sora?
„A valóság gyakran a fejére áll, ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.”
Tényleg rémes, mert „Pálinkás”-Don Quijote azon nyomban kihívta a sorsot, szakmailag védhetetlen szélmalomharcba bonyolódott, amint papírra vetette fenti csonthéjas-magvas gondolatait a lepárlásról, meg másról. Ezzel rögvest elsodródott a valóságtól, és elképzelhetetlen szakmai mélységekbe zuhant. De sebaj, Őt mindez nem zavarja, csonthéj-kemény a páncélja, amely "deformált" diffúziós falként védi, az az a valóság befelé képtelen diffundálni, ezzel szemben, és ez a baj, kifelé minden diffundál, minden ami a szakmai környezetére káros! Ő nagy harcos, igazi szakmai virtuóz, aki megalkotta zavaros művét, azt terjeszti, azt kommunikálja, és minderre van vevő, van fogadókészség, "szakmailag"! Mert Ő tudja "szakmai" meggyőződésből, hogy hogy is készülhet a Magyar Pálinka! Hát nézzük...
Verzió:
Tehát a fentiekből tudjuk, a magyar pálinka üstön készül, amely ráadásul alkalmas akár kétszeri párlásra is! Ez igen, okos , ügyes kis rendszer! Sőt, a komplexitására jellemző, hogy ha csak egy üstös a rendszer, akkor azon nemcsak főzni, de finomítani is lehet! Fantasztikus! Lenyűgöző ez a többfunkciós rendszer! Arról már nem is szólva, ha netán van külön főző, és külön finomító berendezés! Az már világszám! Aztán a fene sem gondolná, hogy ez az intelligens berendezés folyamatosan szakaszos működésű! Sőt, mondhatnám, szakaszosan folyamatos működésű. Ez profi! És még itt nincs vége, mert ezen rendszer kiegészíthető „műszaki megoldásokkal”, melyekkel dúsítani van mód! Okos, nagy dolgok ezek, belátom tényleg hasznos, hogy "Don Quijote, Don Quijote ma is köztünk élsz, csak más a neved"! No ez kell nekünk, ez így már európai!
Verzió:
A második verzióban a magyar pálinka, a fenti útmutatás szerint előállítható üstös, szakaszos, erősítőfeltétes és oszlopos rendszeren, egy lépésben. Ez majdnem jó, de azért a don quijote-i bugyuta határozottság mögött, jelentős szakmai hiányosság rejtőzik.
Ejnye-ejnye, vedd észre, „Don Quijote, Don Quijote, a szélmalom csak játszik veled.” Vedd észre! Ne küzdj az erősítőfeltéttel, és az oszlopos finomítóval! Miért? A kettő elvben ugyanaz, ha egyre gondolunk! De nézzük mi lehet elvben erősítőfeltét?
Egy üstön erősítőfeltét lehet önmagában a páracső, amely légdeflegmátorként működik, a környezeti levegőt használva, majdnem úgy mint a szélmalom szélkereke. Ez a legegyszerűbb, bár rendkívül fontos elem, mert páracső nélkül nem rendszer a rendszer.
A másik lehetséges erősítőfeltét, mondjuk a hűtő (meleg)hulladékvizével hűtött Pistorius-tányér, amely már hatékonyabb deflegmáló hatással bír, főképpen azon esetben, ha többet helyezünk egymás fölé.
Nos, ha ez sem elég, akkor helyezhetünk az üstre, vagy mellé egy speciális erősítő feltétet, egy koncentráló oszlopot -ha tetszik finomító oszlopot-, itt az oszlopban elhelyezett tányérok fogják elvégezni az aromaalkotók, és az alkohol koncentrálását. Sőt a szennyező elő-utópárlati alkotók jelentős mértékű koncentrálása is végbemegy, ezzel megkönnyítve azok érzékszervileg korrekt elválasztását.
Hát ezzel így állunk kedves „Pálinkás”-Don Quijote. Persze tudom Te nem adod fel, és mégy tovább a szakmailag semmibe vezető úton, mert a „Bús képű lovag az utakat rója, ha nincs, hát keres akadályt.”(Neoton Família)
Aztán gyönyörű gondolatot idézek írásműved utolsó szakaszából: „...azonban a végső palackozott termékben ezen utóbbi technológiával előállított pálinka mennyisége nem haladhatja meg a 49 %-ot a végtermék alkohol tartalmára vonatkozóan.”
Ez igen! Ha jól értem az nem magyar pálinka ahol a végtermékben az egylépéses módszerrel előállított pálinka mennyisége -gondolom te is így gondolod- hlf-ban számolva, meghaladja a 49 %-ot...de nem is értem! Ez valami hihetetlen mélységű torz gondolatsor a butaságról, vagy tudatos, ámde gátlástalan csoportérdekek megjelenítése! Hát hová jutottál „Pálinkás”-Don Quijote, ez már nem szélmalomharc, mert az még akár nemes is lehetne, ez más kategória! Rémes!
Mit lehet ezek után mondani? Segít a dal:
„Don Quijote, Don Quijote, ma is köztünk élsz, csak más a neved.”
Így igaz! Köztünk élsz, és kárt okozol!
„Don Quijote, Don Quijote, a szélmalomharc mire való?”
Sejtem az okát!
„Don Quijote, Don Quijote, minek álmodni, ha ébren is jó?”
Ez rémálom, ébredni kellene!
