Most, hogy szabadságharcunk győzött, sokan igyekeznek szakmailag utat mutatni, technológiákat, technikákat fabrikálni, és mindezt publikálják, ilyen módon igyekeznek a „tudást” eljuttatni a főzésre szomjazó honfitársainknak. Ez önmagában akár pozitív is lehetne, de nem így van, erre talán bizonyíték az alábbi szamárság halmaz, ami árt a szabadságharcnak, azoknak a harcosoknak, akik komolyan veszik az így közvetített tudást, és ennek birtokában készítik a sok-sok összetákolt, „leharcolt” pálinkát! Így lesz a pálinkából, mindent ledöntő harcias ital, az igazi harcosok bánatára!

Szó szerinti idézetek...és komment.

„Hogyan főzzünk otthon pálinkát?”

Kert | 2010. június 09. 13:00 | 

„A pálinkákon belül az eltérést a felhasznált gyümölcs, a különböző adalékok, mint pl. méz, az alkohol tartalom, a gyártás és palackozás módja különbözteti meg.”

Érdekes eltérítések, egyedi specifikáció a pálinkán belül, tehát akkor van kicsit mézes, nagyon mézes pálinka (?), van 40-45-50 %-os pálinka, van hidegben, melegben gyártott pálinka, és van kézzel, géppel palackozott pálinka, kisüvegben, és nagyüvegben? Én ilyen kategóriákról nem tudok, biztos ez az én hibám! Nohát...ennyire sokszínű a pálinka!

„Az érlelő tartály szinte bármilyen élelmiszertárolásra alkalmas eszköz lehet. Gyakran használnak fel rézből készült üstöket, de otthon egy kukta is megteszi. Az egyik leghíresebb magyar pálinka az ágyas pálinka, amikor is az üvegbe friss gyümölcsöt tesznek, majd erre öntik rá a párlatot. Amikor a pálinka elfogyott a gyümölcsre újabb párlatot öntenek.”

Itt most erősen koncentrálnom szükséges, tehát az érlelő tartály akkor milyen is legyen? Értem, olyan tartály amiben egyébként bármilyen élelmiszer tárolható, úgy higiéniásan! De stop, érlelő tartály nincs, érlelő hordó szakmailag van! Bár már valahol hallottam, hogy az erjesztőtartályt regionálisan becézik érlelőnek is, azt gondolom nem túl szabványos, mert ahol erjedés zajlik az erjesztő, ahol érlelnek az meg érlelő (hordó)! A második mondat zseniális, és korrekt, mert alternatívát mutat, bár a kuktában én szubjektíve, marha-lábszárpörköltet párolnék, így az ajánlott alternatíva marhaság! Tetszik a nagy hírű ágyaspálinka gyártási technológiája, sőt igen költségkímélő is, ez annyira jó, hogy tán nem is érdemes vele foglalkozni, de egyet nem értek, egy ágyon több tétel ágyaspálinka készíthető? A pálinka egyszer csak elfogy, a gyümölcs meg nem? Ez az egyedi eljárás, azt hiszem kimaradt a pálinka törvényből. Hiba!

„Lepárlás”

„A pálinkafőzés legfontosabb mozzanata a lepárlás, vagyis a gyümölcsből cefrét kell főzni, majd ebből kell a párlatot elvégezni. Ehhez nagy gyakorlat és szakértelem kell, de egy kis gyakorlással meg lehet tanulni.”

Itt most meg az innováció és a zagyvaság dübörög, de olyan erővel, hogy fogni sem tudom!! Ugyanis a lepárlási folyamatban a gyümölcsből első lépésben cefrét kell főzni, majd ha a cefre megvan, akkor lehet párlatot végezni, kis gyakorlás után, gyakorlati szakértelemmel, oszt jónapot! Ennyi! Ennyi?

„Először főzzük meg a cefrét a gyümölcspépből, majd a desztillálás során ki kell nyerni belőle az alkoholt és a különböző illó és aroma anyagokat. Ezután a gőzt le kell hűteni, majd tovább kell finomítani. Így kapunk elő, közép párlatot majd legvégül a tiszta különleges ízvilággal rendelkező pálinkát. A jó pálinka szeszfoka 50-65 fok között van. A pálinkafőzés egy igazi mesterség: itt is fontos a sok éves tapasztalat, valamint tisztában kell lenni az egyes gyümölcsök főzési hőfokát, és pontos idejét is. Hazánk világhírű pálinkákat állít elő így pl. az ágyas pálinka, törkölypálinka, körte, alma, és barackpálinka, vagy a kisüsti pálinka sem ismeretlen a világban.”

Nem akarom magamat összezavarni, de itt mintha folytatódna az előbbi huncut technológia. Azt a betyárját... Szóval ha megvan az elő, a középpárlat, akkor érkezik a gyümölcs lelke, tehát kész a pálinka! Kész vagyok én is! De hol az utópárlat, de hol vagyok én, hát hova tévedtem?

Egy biztos, az ilyen eszmefutatás nem a pálinka(főzés) szabadságharcáról szól, ugyanis, ha a szamárságok vívják színvonaltalan harcukat, akkor annak egyenes következménye a vereség! Egyébiránt meg...

"A dolog hitele a szerzőben vagyon."

(Sallustius)