Mottó:
Nem eshetek abba a hibába, hogy tényeket torzítsak, a valóságot a magam ízlésére formáljam, mint azt tette a párlatmester, ezért kijelentem, hogy az eredeti interjúban tárgyaltak jelentős része igaz, korrekt, az agárdi pálinka-műhely kiemelkedő, mint ahogy annak párlatmestere is a szakma elismert alakja. Ami a kérdés...mi szüksége van Agárdnak, Vértes Tibornak az ismert, elismert eredmények után, hogy ismert, elismert érdemeket érdemtelenül önmagának, Agárdnak tulajdonítson? Semmi, mellesleg inkorrekt, és nagyon nem elegáns!
Eredeti anyag: http://vendon.hu/index.php/hu/gasztromuhely/564-parlatmester-kezjegye-interju,
– Ha utálta a pálinkát, akkor mégis mi hozta a fordulatot?
- Fiatalemberként nem hozott lázba a tradicionális eljárással készített magyaros pálinka, ugyanis annak szakmai értelemben nem hogy nem volt, de volt "eleje" is meg "vége" is. Volt ott elő, meg utópárlat is, "ütött" is, hiszen azok a pálinkák tényleg nagyon komplexek voltak, ezért a "fogyasztás utáni élmény" is komplex volt, hosszan tartott, akár napokon át.
Aztán az ausztriai munkám kapcsán alkalmam volt megismerkedni olyan párlatokkal, melyeknek nem volt "elejük", meg "végük", csak közepük! Ez már egészen más dimenzió volt! Gyümölcsillat volt az illatban, gyümölcsíz az ízében! Minden gyümölcsből volt! Ezért aztán építettem magamnak egy aprócska kis üzemet, Később az egyik barátommal eldöntöttük, hogy megpróbáljuk Magyarországon, 2001-ben belevágtunk.
– Akkor az ismeretlenbe léptek. Nem volt ez túlságosan kockázatos?
- Elvben kockázatos volt, mert ekkortájt már,1998 óta, Magyarországon elsőként, működött egy korszerű, nagyon komplex rendszer. Ezt a rendszert a Zwack Unicum Rt. építette Kecskeméten, és melynek lelke a 4+1 készülékes Christian Carl lepárló rendszer volt, mégpedig "egylépcsős" kivitelben.
Csak ne feledjem! A Zwack rendszere tényleg komplex volt, az előzőekben említett lepárló mellett, kiépült a korszerű gyümölcsátvételi, és feldolgozó rendszer, a zárt erjesztőrendszer, az érlelő, és pihentető tér, továbbá olyan egyedi, mondhatnám marhajó energetikai és hulladék hasznosítási megoldás, amely így rendszerszerűen akkor példaértékű volt, tényleg isteni volt. Tény!
Ez olyan úttörő jellegű szakma-történeti beruházás volt, amely teret nyitott a minőségi párlatok gyártásának, irányt mutatott a szakmának, és megnyitotta a kulturált alkoholfogyasztás kiteljesítésének lehetőségét.
Emlékszem, az említett szakmai programot, filozófiát Zwack Péter hirdette, és vitte, annak jegyében, hogy egyszer a magyar pálinka ismét nemzetközi hírűvé lesz, és talán valamikor pálinka-vezérképviselet nyílhat, úgy mint VIII. Edward idejében Londonban, New Yorkban! No ennyi kitérő a kezdetekről, a Zwckról, még lesznek akik félreértenek!
Nos, tény, a piac nagy érdeklődéssel fogadta az első 5 fajta Zwack párlatot, magas minőségben, és minőségi áron, egyedi kiszerelésben. Ez nekünk is információ volt a piacról, a vevői magatartásról, a minőségről, mint kategóriáról.
Olyan egyedi, szakmailag korrekt párlatok jelentek meg, mint a Zwack Rózsabarack, a Zwack Magyar Kajszi, a Zwack Besztercei Szilva, a Zwack Birs, stb. párlat. Aztán meg, -már nem emlékszem pontosan- valami Zwack
Bio sorozat is piacra került, egy vadgyümölcs válogatás.
De visszatérve az eredeti kérdésére. Nagy kockázat persze Agárd számára a Zwack úttörő munkája, elsősége nem volt, mert ez az iparági szegmens akkoriban unortodox értelemben eléggé ismeretlen volt, akkor még kevesen voltunk, a többség pedig az ortodox pálinkás projektekben serénykedett, bűvészkedett.
No de most már túl sokat beszéltem a múltról, bár azt gondolom ennyivel tartozunk mi pálinkások a történelemnek! Ma már azt mondhatom, 2001-ben az irány némiképp látszódott, nyitott szemmel kellett járnunk! Majd belevágtunk!
– Az akkortájt már erősen fejlődő borágazat hatott a pálinkakultúrára?
- Természetesen hatott, ők már ekkortájt tudták, értették a minőség fogalmát, tettek érte, volt fogadó készség fogyasztói oldalról.
Nálunk pálinkásoknál is tenni kellett az ügyért, új technika-technológia, a Zwacknál például az 1990-es évek végén már rendszeres pálinka-bemutatókat szerveztek, jelentős médiakampány indult a patinás Zwack név alatt, ugyanekkor a Zwack-látogatóközpont már 40 fős csoportok fogadására volt képes.
Bocsánat, a fene essen bele,de már megint a Zwackról beszélek. Nálunk Agárdon mindez természetesen, a kronológiából adódóan később valósulhatott meg, ami nem baj, de ez is tény.
– 2006-ban nyílt meg a látogatóközpontjuk, amivel szintén elsők voltak az országban. Ezt miért tartották fontosnak?
- Kedves, és talán jól is esne amit a kérdésével sugall, de mint az előbbiekben említettem, elsőként a Zwack rendelkezett ilyen szakmai infrastruktúrával, de mint mondtam, 2001 után másodikként, mi is léptünk!
– Tény, hogy az Agárdi Pálinkafőzde több szempontból is úttörő volt a hazai minőségi pálinka és a hozzá kapcsolódó fogyasztási kultúra megteremtésében. Ön olyan alkat, aki szívesen belevág új dolgokba?
- Sohasem az érdekelt, hogy első legyek, hanem az, hogy ne előzzenek be! A termék minősége a fontos, és hogy az legyen az első! Ebből a logikából persze az következik, hogyha a termék első lesz, akkor, miután én vagyok az alkotója, hát én is. Ez később rendre így történt!
Az meg nem kis siker, hogy a Zwack termékek után, a mi minőségi párlatainkkal találkozhatott másodjára a fogyasztó, az más kérdés, hogy később már elsők lettünk, ez is tény!
Aztán a szakma is kissé felhígult, amit segített az a tény, hogy a szabad pálinkafőzés relatíve nagyon szabad lett, mondhatom szabados lett. Annak idején, ha nem is örültem neki, nagyon nem is tiltakoztam, mert gondoltam, volt már rosszabb is, aztán meg egy kicsit nem árt néha visszaugrani a múltba, a gyökerekhez, mert a hagyományápolás nemes dolog!
Bár lehet, ezt ma már nem egészen így gondolom! Talán a szakma lelkiismeretét nem kellet volna elfojtani akkor, szakmán kívüli érdekek miatt, mert ezzel a nehezen megszült "új típusú" pálinka fejlődését fojtogattuk, fojtogatjuk ma is, nem kevés sikerrel ! Ez is tény!
